medansz

India autentikus ősi vallását hinduizmusnak vagy brahmanizmusnak nevezzük.

A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció, a világon több, mint 900 millió ember világnézetét képezi. Lényege nem isteni kinyilatkoztatáson alapul, hanem a rendkívül differenciáltan rétegződött indiai társadalmi rendszer sajátos képződménye.

A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert: Szanátana Dharma (a. m. „Örök Rend” vagy „Örök Törvény”). A hinduizmus tehát azoknak a különféle, egymástól igen távolinak tűnő hitrendszereknek, gyakorlatoknak és szent írásoknak a gyűjtőneve, amelynek alapvető világnézetét a Szanátana Dharma határozza meg.

A világ vallásai közül kitűnik dogmatikamentességével, nagy toleranciájával és a missziós tevékenységek teljes hiányával is. Nézetrendszere és filozófiája kísérletet tesz a létezés csaknem minden aspektusának feltárására.

A hinduizmus földrajzi eredetű szó, az Észak-Indiát elözönlő muszlimok az Indus-vidék lakóit nevezték hinduknak, a folyónév perzsa alakjából képezték a nem iszlám hitű lakosság nevét. Tágabb értelemben az i.e. 3. évezredbeli, az árják megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmus megnyilvánulásaként értelmezhetjük. Szűkebb, mai értelmezésben a hinduizmus kifejezést attól az időszaktól használjuk, amikor az őslakók által hirdetett vallási (autochon) elképzelések összeolvadtak az upanisadok lélekvándorlást és megváltást hirdető tanaival. Ettől az időszaktól jellemző abrahmanák kiváltságos helyzetének elismertsége is.

Az indiaiak bár használják a ‘Hindu’ kifejezést, vallási hovatartozásukat annak alapján határozzák meg, hogy kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a visnuiták(vaisnavák, vaiśyák vagy vaiśvák) – azaz Visnu (Viśnu) isten és megtestesüléseinek (Krisna, Rama) követői, illetve a sivaiták (śaivák) – azaz Siva (Śiva) isten követői.

A hindu vallásrendszer nem kinyilatkoztatott vallás, fejlődése évezredeken keresztül nyomon követhető a legrégebbi totemisztikus, fetisiszta hitek megjelenésétől, napjainkig. A fejlődés nem egységes. A különböző változatok, ágazatok és szekták egymás mellett, egymást tolerálva fejlődtek, így kialakult, minden hívő számára kötelező és elfogadható dogmatikája nincs.

A sokféleség és a változatosság alapja az az egész hitrendszert átható nézet, hogy a végső „egy” a hívőtől függetlenül létező valóság, a hozzá való utak, a megközelítés másodlagos. Híveitől nem követeli meg azonban egy túlvilági, mindenható-teremtő és a történelem során megtestesülő lény tiszteletét Kereszténység, iszlám, zsidó vallás) , sem pedig, hogy megtagadják azt (buddhizmus). Az egyén dönti el, vajon ateista teista vagy panenteista kíván-e lenni. Nincsenek egységes, határozott elméletek a világ kialakulásáról, a lélek lényegéről vagy más, nyugaton vitatott metafizikai kérdésekről.

A hindu pantheon megszámlálhatatlan istenei a mitológiák különböző változataiban eltérő, önmaguknak is ellentmondó tulajdonságokkal rendelkeznek, istenek és istennők egyik változatban jóságos és gondoskodó, másikban vérengző és pusztító alakot ölthetnek.
A hindu vallás nem egy olyan kert, amelyet kertészek hoztak létre, és utódaik évszázadokon keresztül gondoztak, ápoltak, alakítottak, hanem buja dzsungel, amelybe gondolkodók, szentek és próféták megpróbáltak ösvényeket vágni.

A hindu filozófusok a Dharmát, illetve a Karma törvényét, mint a világ felett álló legfőbb princípiumot tekintik elsődlegesnek, szemben a Visnut vagy Sivát, mint a mindenben jelenlévő és megnyilvánuló legfőbb urat imádó istenhívőkkel. Az ellentét azonban csak látszólagos. A hinduk nem hisznek abban, hogy létezik - létezhet - olyan koherens metafizikai rendszer, amely önmagában képes leírni a világ teljességét.

A hindu időfelfogás
Az időfogalom az ind filozófia és a hindu mitológia egyik legfontosabb pillére. Egyrészt elhelyezi az embert a végtelen időben, másrészt hatalmas mértékeivel rávilágít annak időben sodródó, esendő voltára.
A mitológiai felfogás az Egyetlen Isten megsokszorozódásaként értelmezi Brahmá születését, amikor Visnu köldökéből lótuszlevélen megjelenik a teremtő Brahmá, aki a világ dolgait hivatott megteremteni.
Az idő Brahmá életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll.

Hossza száz Brahmá-év, ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg.

Brahmá egy napja a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahmá nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése.

A hinduizmus forrásai
A hinduizmus alapvető forrásai a védák (Véda, azaz tudás). Nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége, amely kiegészítéseivel (brahmanák és upanisádok) hatalmas mennyiségű ismeretanyagot, vallási előírást, filozófiai tézist tartalmaznak. A kutatók i.e. 1500-i.sz. 1500 közötti időszakra datálják a teljes mű létrejöttét.

A védák a teisták szerint isten (Isvara) kinyilatkoztatásai, ebben hasonlít a bibliai ószövetség vallásos értelmezésére, azonban részei valójában időben távoli korszakokban jöttek létre és egymástól eltérő, sőt egymásnak ellentmondó elképzeléseket is tartalmaznak.

Az ateista mimánszászák szerint a Véda öröktől fogva létező szubsztancia, az ateista szánkhják szerint azonban nem öröktől fogva létezik, mégis minden világban egyformán jelen van, mivel az öröktől fogva létező lélek emlékszik rájuk és átmenti korról korra a Védák szellemiségét. Apanenteisták a mindent átható ősanyag (prakriti) első megnyilvánulásaként, leheleteként, mint dallam, harmónia tekintenek rá.
A védák négy fő részből (szanhitá) állnak:

- Rigvéda - 1028 himnuszból álló gyűjtemény
- Számavéda - Az áldozati szertartások előkészületeinek énekei
- Jadzsurvéda - Áldozati szertartások közben mondott énekek
- Atharvavéda - "Varázsénekek"

Jelképek:
A hindu vallás rendkívül gazdag jelképrendszere a mindennapi élet eseményeiben, a vallási és rituális élet díszítéseiben, a divatban, vagy a művészetek területén játszik jelentős szerepet. Ezek közül néhányat érdemes kiemelni, mint a nyugati kultúra szempontjából furcsa, vagy szokatlan elemeket:

- A svasztika a "szvaszti= jólét, boldogság" szóból származik. A kereszt önmagában sok kultúrában a dinamikus együtthatások szimbóluma. A végükön jobbra vagy balra hajló, megtört keresztek az állandó mozgást jelképezik. A napisten, Szúrja jeleként értelmezik és az ajtófélfára festve az ártó szellemek elűzésében tulajdonítanak neki szerepet. A jobbra tört svasztika Visnu és Ganésa jelképei és a négy életcélt, illetve a szerencsét jelenti. A balra hajló svasztika szerencsétlenséget, romlást jelképez.
   
- A bindi egy festett, vagy bársonyból készült, kb. fél-egy centiméter átmérőjű pontszerű alakzat, eredetileg a férjezett (nem özvegy) nők jelképe, amelyet a homlokuk közepén hordanak. A színe változhat, sokszor a ruházattal összhangban. A különböző társadalmi eseményeken az alkalomhoz illő színű bindit viselnek, így például temetésen fehéret, esküvői ünnepeken pirosat. Manapság mint divatcikket fiatal hajadon lányok is felteszik, sőt az Indiában élő mohamedán nők is hordják.
A szantálfapasztával, kurkumával vagy szent hamuval húzott három sáv, az Y vagy U-alakú jel, a hindu szekták és kasztok jelölésére szolgál, többek között a Siva hívők és a Visnu követők megkülönböztetésére.

- A mudrá bizonyos kéztartás, amelynek jelképes, sokszor mágikus jelentése van. Az istenszobrok nagy többsége valamely mudrá szerint tartja a kezét, melynek a hinduk számára ismert és fontos jelentéstartománya van. A legismertebb mudrá az ú.n. abhaja-mudrá, a félelemnélküliség (abhaja) kéztartása.

A rituális élet eseményei és a papság
A hívők, életük során, életkoruknak és kasztjuknak megfelelő, kötelező liturgikus eseményeken esnek át, amelyet a papok (brahmanák) szolgáltatnak ki.
A hinduknak életük során célkitűzéseket (purusárthák) kell megfogalmazniuk. Ezek a célkitűzések a vallás és a társadalmi elvárások alapján szigorúan szabályozottak.
- Dharma, az igazságosság elmélete. A tetteknek igazságosaknak és erőszakmentesnek kell lenniük, a szakrális törvények előírásainak megfelelően.
- Az anyagi jólétre való törekvés (artha). Ez a célkitűzés eltökéltségre és arra tanít, hogy az embernek nem szabad meghátrálnia a nehézségek előtt, önmaga és családja boldogulását kell szem előtt tartania.
- A vágyak kielégítése (káma), beleértve a szexualitást is.
- A megváltás (moksa) elérése, azaz az újjászületések körforgásából való megszabadulás akarása.

Ez a négy életcél a hinduk szinte valamennyi szertartásában központi szerepet játszik. Bár kezdetben a három felső kasztra vonatkoztak ezek az előírások, de minden kasztra érvényes a dharma, a lopás elkerülése, az erőszakmentesség, a tisztaság és az érzékszervek feletti uralom törvénye.

Az életcélok megvalósításához megfelelő életmód szükséges, amely a felső három kaszt számára kötelező. Ezek az életmóddal kapcsolatos előírások a következők:

- Bráhmacsarja - a tanulás évei. A Védák, a sasztrák (tudományok), a vidják (művészetek) tanulmányozása mellett, valamely szakma elsajátítását írja elő egy guru (személyes tanító) útmutatásai alapján. A tanuló a guruhoz költözik, és köteles őt és annak családját szolgálni. Meg kell tartóztatnia magát az élvezetektől, a luxustól, többek között nem ehet húst és mézet. Ez az időszak 8-36 éves korig tarthat.
-  Grihaszta - családalapítás. Az ember életének második szakasza a családalapításról, gyermeknemzésről, a politikai és társadalmi életben való részvételről szól. Ebben a szakaszban kell megalapozni azt az anyagi jólétet és biztonságot, amely a család hosszú távú túlélését biztosítja az élet viszontagságai között.
- Vánaprasztha - "erdőbe indulás". Amikor az ember az első két korszakon túljutott, a család révbe ért, a gyerekek már nem szorulnak gondoskodásra és fokozatosan átveszik a szülők feladatait. A hívő már elég érett ahhoz, hogy eddigi életét kellő távlatokba helyezze, és világi tapasztalatait önnön belső vizsgálódásaival gazdagítsa. Ezt az időszakot a zarándoklatok, a világtól való elvonulás jellemez.
- Szannjásza - a világról való lemondás. Miután az ember valamennyi korszakot átélte, megérett az idő arra, hogy szembenézzen élete utolsó állomásával. Erényes élete jutalmaképpen derűsen várja a halált, amely után magasabb létformában születhet újjá. A végső cél természetesen a megváltás, a moksa, az újjászületések körforgásától való megszabadulás elérése.

Szertartásaikat gazdagon faragott templomaikban végzik, a fő helyen az általuk elsőként tisztelt isten szobrával, akinek ételeket, virágokat, illatosítószereket, gyertyákat és keneteket ajánlanak fel. Az istenek számtalan cselekedetét és megnyilvánulását ünneplik, gazdag rítusok sorozatát építve ki a hívők körében. Az élet maga is szent megnyilvánulás, így természetesnek veszik, hogy a vallási áhítat annak minden percében jelen van.
Azonban a brahmanáktól kiszolgáltatott 16 szentség (szanszkára) kötelezően csak a magasabb kasztok férfi tagjaira vonatkozik: névadás, első szilárd étel fogyasztása, első kimenetel a házból, első hajvágás. Rituálé keretében viszik el a brahmana tanítómesterhez, hogy a védákat tanulmányozhassa, majd onnan a hazatérés szentségével távozik a világi életbe. A házasság szentsége, és azt követően a férfiutódok biztosítása újabb szentség felvételét jelenti, majd a terhesség alatt a magzatot óvó szertartások következnek. A végső szentség felvétele a hindu temetés, a hamvasztás alatt történik. A szertartások azonban itt nem érnek véget. A holtak szellemének felajánlott áldozatokkal biztosítják az elhunyt bejutását az ősök nagy szellemi közösségébe, majd a gyászév letelte után évente mutatnak be áldozatokat a felmenőknek, a dédapáig bezárólag. A hamvasztás után önmaguk rituális megtisztításáról is gondoskodnak.

A szertartások tisztaságának megőrzése és pontos lefolytatása érdekében papok (brahmanák) jelenlétére van szükség, akiket mindezen szolgáltatások igénybevételekor gazdagon megjutalmaznak, megvendégelnek. Ennek is köszönhető, hogy az idők folyamán hatalmukat rendkívüli módon megszilárdították. A brahmanák szigorú jelenléte a társadalmi élet minden szintjén - a falusi kisközösségektől a királyi udvarig - magában hordozta egyrészt a társadalmi szerkezet nagyfokú ismeretét, amelyet a kasztrendszer kifejlődése csak elősegített, másrészt a manipulatív szándékot a hatalmi pozíciók megragadására. A szektás vagy ősi vallások beolvasztásával a brahmanák befolyásuk alá tudták vonni a különböző, a széles néprétegek között felbukkanó vallási áramlatokat, így ennek is köszönhető a hindu vallásrendszer rendkívüli gazdagsága. A brahmanák hatalmát és öröklődő előjogait azonban tekintélyük ellenére, időről időre bizonyos szellemi mozgalmak megkérdőjelezték (dzsainizmus, buddhizmus). A kasztrendszer és a rendkívüli hagyománytisztelet megkönnyítette a brahmanák harcát ezekkel a törekvésekkel szemben, így ez a kaszt a mai napig az indiai társadalom legbefolyásosabb rétege.

Hindu szokások és szertartások

Mi a namaste jelentése?
Az indiaiak úgy üdvözlik egymást, hogy két tenyerüket összeteszik a mellkasuk előtt és fejükkel bólintanak, miközben azt mondják: namaste. Ez a köszöntés bárkinek szólhat – nálunk fiatalabbaknak, saját korosztályunknak, idősebb barátainknak, sőt idegeneknek is. A szent iratok (shaastra) öt hagyományos üdvözlési formát említenek, amelyek közül a namaskar az egyik. Ezt földre borulásként értelmezik, de tulajdonképpen a tisztelet kifejezésére vonatkozik, ahogy ma is tesszük, amikor namastéval üdvözöljük egymást. 

A namastét hétköznapi vagy hivatalos üdvözlésként is használjuk. Tulajdonképpen egy kulturális egyezmény vagy istentiszteleti tevékenység, amely sokkal jelentőségteljesebb annál, mint amit látunk belőle. Szankszritul a namah + te = namaste. Ez annyit tesz „meghajlok előtted” vagy „üdvözletem, tiszteletem, hódolatom neked”. A namaha szó szerint azt is jelenti, hogy „nem az enyém” (na ma). Spirituális jelentése az egónk megtagadása vagy csökkentése mások jelenlétében.
 
Az emberek közötti valódi találkozás a lelkük találkozása. Amikor namastéval üdvözöljük egymást, azt fejezzük ki, hogy találkozzon a lelkünk. Ezért tesszük össze a tenyerünket a mellkasunk előtt, a bólintás pedig a szeretetteljes és alázatos barátságot juttatja kifejezésre.

A spirituális jelentése még ennél is mélyebb. A bennünk található életerő, Istenség, önvaló vagy az Úr mindenkiben azonos. Ezen egység felismeréseként összetesszük tenyerünket és biccentünk a fejünkkel, hogy így üdvözöljük az illetőben jelen lévő Istenséget, akivel találkozunk. Ezért néha a szemünket is lehunyjuk, ha egy tiszteletre méltó személynek vagy az Úrnak végezzük a namastét – mintha befelé néznénk. Gyakran kísérik a mozdulatot olyan szavak, mint Ram Ram, Jai Shri Krishna, Namo Narayana, Jai Siya Ram vagy Om Shanti, az ember belső Istensége felismerésének jelzésére.
 
Ha ismerjük a jelentését, akkor a köszöntésünk nem marad csupán felszínes mozdulat, hanem utat nyit egy mélyebb kommunikáció felé, szeretet- és tiszteletteljes légkörben.

Miért ajánlják fel kókuszdiót? 
Indiában a leggyakoribb templomi felajánlások egyike a kókuszdió. Ezenkívül esküvőkön és ünnepeken is fel szokták ajánlani, valamint új járművek, hidak vagy házak felavatására is használják. A  homa szertartás elvégzésekor az áldozati tűzbe ajánlják fel. A kókuszt feltörik, az Úr lába elé helyezik, majd később áldott ételként szétosztják (prasaada).
 
A megszáradt kókuszdió rostját eltávolítják a tetején található, kis szöszmöszös rész kivételével, így a kókuszdió úgy néz ki, mint egy ember feje. A kókusz feltörése az ego megtörését szimbolizálja, a belsejében lévő lé a hajlamainkat ( vaasanas), a fehér hús pedig az elmét, amelyeket ily módon mind felajánlunk az Úrnak.

Ezáltal az Úr érintésétől megtisztul az elme és szent ajándékká válik (prasaada). A hagyományos abhishekha szertartásokon, melyeket templomban és otthon is végeznek, többféle dolgot is ráöntenek az Istenséget ábrázoló formára, például tejet, túrót, mézet, kókuszlevet, szantálfakrémet, szent hamut stb. Minden egyes ilyen anyagnak sajátos jellegzetessége van, amely jótékony hatású az istentiszteletet végzők számára. Úgy tartják, az abhishekha szertartásokon használt kókuszlé  például spirituális erővel ruházza fel az útkeresőt.

A kókusz az önzetlen szolgálatot is szimbolizálja. A pálmafák minden részét felhasználják – a törzsét, a leveleit, a gyümölcsét, a kókuszháncsot – méghozzá számtalan módon. Például háztetőkhöz, szőnyegek, ízletes ételek, olajok vagy szappan készítéséhez. A kókusz felszívja a földből a sós vizet és édes, tápláló nedüvé alakítja át, ami különösen jótékony hatású a betegek számára. Ezenfelül ayurvédikus gyógyszereket és más orvosságokat is készítenek belőle.  A kókuszdión található három pont a háromszemű Úr Shivát is szimbolizálja, így úgy tartják, valóra váltja a kívánságokat.

Miért gyújtanak gyertyát?
Szinte minden indiai otthonban naponta mécsest gyújtanak az Úr oltárja előtt. Néhány háznál hajnalban gyújtják meg, mások kétszer egy nap – pirkadatkor és alkonyatkor –, egyes családoknál pedig az egész nap folyamán használják (akhanda deepa). Minden rendezvény gyertyagyújtással kezdődik, ami az egész esemény alatt folyamatosan ég.
A fény a tudást szimbolizálja, emelett a sötétséget és a tudatlanságot is jelképezi. Az Úr a tudás princípiuma (chaitanya), aki mindenfajta tudás forrása és felelevenítője, így a fényt akként tiszteljük, hogy az maga az Úr.
 
A tudás megszünteti a tudatlanságot, mint ahogy a fény elűzi a sötétséget. A tudás maradandó belső vagyon is, amellyel bármilyen külső eredményt elérhetünk. Tehát azért gyújtunk gyertyát, hogy meghajoljunk a tudás előtt, amely a bőség összes formája közül a leghatalmasabb.
 
Vajon miért nem lámpát vagy villanyégőt kapcsolunk fel? A sötétség ezzel is megszűnik ugyan, ám a hagyományos olajmécses spirituális jelentőséggel is bír. Az olaj vagy tisztított (ghee) vaj a lámpában a negatív, gyarló hajlamainkat (vasana) szimbolizálja, a kanóc pedig az egót. Ha spirituális tudással gyújtjuk meg, akkor a hajlamok lassan felemésztődnek, és egónk végül eltűnik. A mécses lángja mindig felfelé ég. Ehhez hasonlóan, nekünk is olyan tudást kell elsajátítanunk, amely a magasabb eszmények felé vezet.

Leborulok a hajnal és az alkonyat mécsese előtt, melynek fénye a tudás princípiuma (a legfelsőbb Úr), mely elűzi a tudatlanság sötétségét, és amellyel minden megvalósítható az életben.

Miért végzik az aarati szertartást?
Az aarati szertartást a rituális istentiszteletek (pooja, bhajan) végén szokás végezni az Úrnak vagy egy szentnek, illetve egy mélyen tisztelt vendégnek. Ezt mindig harangszó kíséri, és többnyire éneklés, hanszerek és taps is. Ez az istentiszteleti szertartások tizenhat lépésének egyike (shodasha upachaara). Jobb kezünkben, az óramutató járásával megegyező irányban köröket írunk le egy lámpával vagy fáklyával, hogy az Úr teljes alakját fénybe borítsuk. Amíg a fény körbejár, hangosan vagy magunkban imádkozunk, énekelünk vagy csak egyszerűen gyönyörködünk az Úr látványában, amelyet megvilágít a fény.  Az aarati végén kezünket a láng felé helyezzük, majd gyengéden megérintjük a szemünket és a fejünk tetejét. Gyermekkorunkban mindannyian részt vettünk ilyen szertartáson. Most fedezzük fel, miért is végezzük az aaratit?

A szeretet Urának imádata közben – az abhisheka szertartásnál, egy kép feldíszítésénél vagy  gyümölcs- és ételfelajánlásoknál – láthatjuk az Úr szépségét minden dicsőségében. Elménk az Úrra összpontosít, miközben a fény megvilágítja. Ez ahhoz hasonlatos, mintha csendben, nyitott szemmel meditálnánk a szépségén. Az éneklés, tapsolás és a harangszó örömöt és szerencsét fejez ki az Úr látványának kíséretében.

Az aaratit gyakran végzik kámforral, amely spirituális jelentőséggel bír. Ha a kámfort meggyújtják, magától teljesen elég, anélkül hogy bármilyen nyomot hagyna maga után, így belső hajlamainkat ( vaasanas) szimbolizálja. Ha tehát meggyújtjuk a tudás tüzével, amely megvilágítja az Urat (az Igazságot), akkor hajlamaink tökéletesen elégnek, és nyoma sem marad az egónknak, amely megteremtette bennünk az individualitás érzését és elszakított minket az Úrtól. A kámfor égése során felfedi az Úr dicsőségét és kellemes illatot áraszt, miközben feláldozza magát. Spirituális fejlődésünk folyamata során, mesterünket és a társadalmat szolgálva nekünk is önként fel kell áldoznunk magunkat és mindent, amink van, hogy mindenkire a szeretet illatát onthassuk. Gyakran sokáig várunk arra, hogy fénylő Urunkat meglássuk, ám az aarati szertartás idején automatikusan becsukjuk a szemünket, hogy befelé tekintsünk. Ez azt jelképezi, hogy mindannyiunk az Úr temploma. 

Mint ahogy a pap megvilágítja az Úr formáját az aarati lángjával, a guru felfedi számunkra belső Istenségünket a spirituális tudás „lángjának” segítségével. Az aarati végén kezünket a láng felé helyezzük, majd megérintjük a szemünket és a fejünket annak jeleként, hogy borítson be minket az a fény, amely megvilágítja az Urat, hogy legyen látásmódunk isteni, gondolataink pedig nemesek és szépek.
 
Az aarati filozófiai jelentése még messzebbre nyúlik. A fény természetes forrásai a Nap, a Hold, a csillagok, a villám és a tűz, az Univerzum e csodálatos jelenségei pedig az Úrtól erednek. Minden dolog létezése és ragyogása csak neki köszönhető. Így amikor az aarati lángja fénybe borítja az Urat, figyelmünket a fény legeredendőbb forrására irányítjuk, amely a tudást és az életet jelképezi.
 
A Nap az értelem Istene is, a Hold az elméjé, a tűz a beszédé, az Úr pedig a legfelsőbb tudatosság, amely mindezt fénybe borítja. Isten nélkül az értelem nem képes gondolkodni, az elme nem képes érezni, a nyelv pedig nem képes beszélni. Az Úr az értelem, az elme és a nyelv felett áll. Így azért, hogy ez a véges eszköz képes legyen megvilágítani az Urat.

Miért tartják különlegesnek a lótuszt? 
A lótusz az igazság, a szerencse és a szépség szimbóluma (satyam, shivam, sundaram). Mivel az Úr természete is ez, így különféle részeit a lótuszhoz szokás hasonlítani (pl. lótusz-szemű vagy lótuszláb, lótuszkéz, a szív lótusza stb.). A lótusz a felkelő Nappal nyílik ki, majd éjszakára bezárja szirmait. Így nyílik meg a mi elménk is, és tágul a tudás fényével. A lótusz még a mocsaras vidékeken is kinő, ahol környezete ellenére szép és érintetlen marad, mellyel arra emlékeztet minket, hogy nekünk is, minden körülmények között igyekeznünk kell megőrizni belső szépségünket és tisztaságunkat.

A lótusz levele sosem lesz nedves, annak ellenére, hogy vízben él, így a bölcs ember  szimbólumává vált, aki mindig boldog, mert nem érintik meg a világi változások és fájdalmak.
 
Aki a Legfelsőbbnek (Brahman) ajánlja tetteit ragaszkodás nélkül, azt nem szennyezi bűn, mint ahogy a lótusz levele sem szívja be a körülötte lévő vizet.

Ebből megtanulhatjuk, hogy ami a bölcs embernek természetes, az követendő példa minden lelki gyakorló (sadhaka) vagy hívő számára. Testünknek bizonyos energiaközpontjai vannak, amelyeket a Yoga Shaastrában chakráknak neveznek.  Minden egyes csakra a lótuszhoz hasonlítható, melynek bizonyos számú szirmai vannak. Például, az ezerszirmú lótusz a koronacsakrát jelképezi (sahasra chakra) a fejünk tetején, ami megnyílik, ha a jógi eléri Istent, azaz a megszabadulást. Ha valaki leül meditálni, a lótuszülést javasolt (padmaasana). Az Úr Vishnu köldökéből egy lótusz emelkedett ki, amelyből az Úr Brahma született, hogy megteremtse a világot. Így a lótusz a teremtő és a legfelsőbb ok kapcsolatának szimbóluma is. Ezenkívül az Úr Brahma lakóhelyét is jelenti (brahmaloka). Azt mondják, a szerencsés swastika (indiai horogkereszt) jel szintén a lótuszból alakult ki.

Miért végeznek körbejárást (pradakshina)?
Középpont nélkül nem rajzolhatunk kört. Az Úr életünk középpontja, forrása és esszenciája. Mindennapi teendőinket ezt felismerve kell végeznünk. Ez a körbejárás jelentősége.  A kör vonalának minden pontja egyenlő távolságra van a középpontjától. Ez azt jelenti, hogy bárkik is vagyunk és bárhol is vagyunk, egyformán közel állunk az Úrhoz. Ő elfogultság nélkül ontja ránk a kegyét.

Miért végeznek körbejárást az óra járásával megegyező irányban?
Ennek oka – mint ahogy valaki egyszer mondta – nem az, hogy az összeütközéseket elkerüljük! A körbejárás során az Úr mindig a jobb oldalunkon van. Indiában a jobb oldal a szerencsét jelképezi. Így amikor egy szent helyet járunk körbe, arra emlékeztetjük magunkat, hogy a szerencsés, erkölcsös életet éljük az Úrral, aki mint vezetőnk a segítség és az erő nélkülözhetetlen forrása – a „jobb kezünk”.
 
Az indiai szent iratok előírják – úgy tekints szüleidre és tanáraidra, mint az Úrra! (Matrudevo bhava, pitrudevo bhava, acharyadevo bhava.) Így a szüleinket és az isteni személyeket is körbejárjuk.
 
A tradícionális istentisztelet (pooja) elvégzése után az a szokás, hogy saját magunk körül is megfordulunk. Ily módon emlékezünk a bennünk lévő legfelsőbb Istenségre, amelyet az Úr egy bizonyos formájában bálványozunk a külső istentisztelet során.

Miért tekintik szentnek a fákat és a növényeket? 
 Az Úr, aki bennünk él, minden élőlényt áthat, legyen az növény vagy állat, ezért őket is szentnek tekintjük. Az emberi élet a földön a növényektől és a fáktól függ. Ők biztosítják számunkra azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik az életet a földön: az ételeket, az oxigént, a ruháinkat, a lakóhelyet, a gyógyszereket stb. 

Ezért Indiában azt tanítják, hogy szentnek kell tekintenünk a növényeket és a fákat. Az indiai szent iratok azt mondják, ha valamilyen okból ki kell vágnunk egy fát, akkor tizet kell ültetnünk helyette. Azt tanácsolják, hogy csak annyi fát és növényt használjunk fel, amennyire szükségünk van az ételeinkhez, ruháinkhoz stb. Arra is felszólítanak, hogy bocsánatot kell kérnünk a növénytől vagy a fától mielőtt kivágjuk, hogy ne kövessük el az ezzel kapcsolatos bűnt (soona).  Bizonyos növényeket, mint például a tulasit vagy a peepalt, amelyek sok jótékony tulajdonsággal rendelkeznek, még ma is Istenként tisztelik. Úgy tartják, hogy az isteni lények növényként és fákként nyilvánulnak meg, így sok ember tiszteli őket, hogy teljesüljenek kívánságaik, vagy hogy az Úr kedvére tegyenek.

Miért harangoznak a templomban? 
Azért, hogy felébresszük az Urat? Ő sosem alszik. Vagy azért, hogy az Úr tudtára adjuk, hogy itt vagyunk? Nincs szükség arra, hogy ezt közöljük vele, hiszen Ő mindentudó. Esetleg ez egyfajta engedélykérés, hogy beléphessünk a területére? A templom olyan, mintha hazatérnénk, így nincs szükség engedélyre ahhoz, hogy beléphessünk, az Úr mindig szívesen fogad. Akkor miért harangozunk? 

A harangszó szerencsés hangokat teremt. Létrehozza az OM hangot, az Úr univerzális nevét. A szerencsének kívül és belül is meg kell nyilvánulnia ahhoz, hogy részesülhessünk az Úr látványában, aki minden szerencse megtestesítője.  A harang a rituális aarati szertartás alatt is szól, amelyet gyakran kísérnek kagylók vagy más hangszerek szerencsét hozó hangjai. A harangszó, a kagyló és más hangszerek másik jelentősége, hogy elnyomják a kedvezőtlen, oda nem illő zajokat és hangokat, amelyek megzavarhatják az istentisztelet vallásos hangulatát, a koncentrációt és a belső békét. 

Miért böjtölnek?
A legtöbb vallásos indiai ember rendszeresen vagy legalább különleges alkalmakkor, ünnepek idején böjtöl. Ezeken a napokon egyáltalán nem esznek, vagy csak egyszer, illetve csak gyümölcsöt fogyasztanak, vagy speciális diétát tartanak nagyon egyszerű ételekkel. A böjt szanszkrit elnevezése upavaasa = upa  (közel) + vaasa  (maradni). Tehát a böjt azt jelenti, közel lenni az Úrhoz, mentális közelségbe kerülni Istennel. Így miért is kellene ennünk a böjt során?

Nagyon sok időt és energiát fordítanak az ételek beszerzésére, megfőzésére, illetve az evésre és az emésztésre. Bizonyos fajta ételek fásulttá vagy zaklatottá teszik az elmét, így bizonyos napokon az ember úgy dönt, hogy időt takarít meg és megtartja energiáit azáltal, hogy egyszerű és könnyű ételeket eszik, vagy teljesen megvonja magától az étkezést, hogy elméje éberré és tisztává váljon. Máskülönben az elme az ételekkel kapcsolatos dolgokkal foglalkozik, a böjt idején viszont nemes gondolatok árasztják el és az Úrral időzik. Mivel ez egy önként vállalt fegyelmi gyakorlat, az ember rendszerint örömmel tartja be.

Minden rendszer időnként szünetet és átvizsgálást igényel, így a pihenés és az étrendváltás a böjt idején nagyon jót tesz az emésztőrendszernek és az egész testnek.  Minél inkább engedünk az érzékeknek, annál többet követelnek.  A böjt segít uralni érzékeinket, így a vágyak alábbhagynak, elménk pedig kiegyensúlyozottá és békéssé válik. Nem szabad, hogy a böjt legyengítsen, ingerlékennyé tegyen, vagy erősítse azt a késztetést, hogy majd később engedünk a vágyainknak. Ez csak akkor történik meg, ha a böjtnek nincs nemes célja. A Bhagavad Gita arra buzdít, hogy együnk megfelelően – se túl sokat, se túl keveset – (yukta-aahaara)  valamint, hogy egyszerű, tiszta és egészséges (szatvikus) ételeket együnk még akkor is, ha nem böjtölünk.

Miért ajánlják fel az ételt az Úrnak étkezés előtt?
Az indiaiak ételfelajánlást tesznek az Úrnak, melyet később az Úrtól kapott szent ajándékként fogyasztanak el (prasaada). A naponta végzett rituális istentiszteletek (pooja) alkalmával is teszünk ételfelajánlásokat (naivedyam).

Az Úr mindenható és mindentudó. Az ember egy rész, az Úr a teljesség. Minden, amit teszünk, csakis az Ő erejével és tudásával lehetséges. Így amit az élettől tetteink eredményeként kapunk, az egyedül az Övé. Az ételek fejaljánlásával ennek elfogadását juttatjuk kifejezésre. Ezt jól példázza a hindi kifejezés: Tera tujko arpan – Felajánlom neked, ami a tiéd. Így válik az étel számunkra az Úr ajándékává, melyet Isten érintése hat át. Ennek tudatában, az ételhez és az evéshez való egész hozzáállásunk megváltozik. A felajánlott étel természetes módon megtisztul és a legjobbá válik. Mielőtt elfogyasztanánk, megosztjuk másokkal, amit kaptunk. Nem kérjük, nem panaszkodunk és nem is kritizáljuk a kapott étel minőségét, hanem örömmel elfogadjuk ( prasaada buddhi).

Mielőtt még elfogyasztjuk ételünket, megtisztítás céljából vizet spriccelünk a tányér köré. Öt falatot félreteszünk a tányér szélére annak jeleként, hogy tudomásul vesszük, hogy tartozunk az isteni erőknek (devta runa) jóságos kegyükért és védelmükért; őseinknek (pitru runa), amiért átadták nekük származásukat és a családi kultúrát; a bölcseknek (rishi runa), hogy „felismertük” vallásunkat és kultúránkat, és hogy fenntartották és átadták ezeket nekünk;  embertársainknak (manushya runa), akik felépítik a társadalmat és akik támogatása nélkül nem élhetnénk úgy, ahogy most, valamint más élőlényeknek (bhuta runa), amiért önzetlenül szolgálnak minket. Ezután felajánljuk az ételt az Úrnak, aki maga az életerő és a bennünk élő öt életet adó fiziológiai folyamat.

A tisztelet kinyilvánításának formái:
Pratuthana – felállunk, hogy köszöntsünk valakit.
Namaskaara – tiszteletadás a namasteval (ezt többféle módon is említik)
Upasangrahan – az idősek és a tanárok lábának megérintése.
Shaashtaanga – teljes leborulás, amikor a lábak, térdek, a has, a mellkas, a homlok és a karok is érintik a földet az idős ember előtt.
Pratyabivaadana – az üdvözlés viszonzása.

A szent iratok leírják azokat a szabályokat, hogy kinek, ki előtt kell leborulnia. Anyagi helyzet, a család hírneve, kor, erkölcsi tartás és spirituális tudás – ezek a legfontosabbak növekvő sorrendben, melyek meghatározzák, hogy egy ember mekkora tiszteletet érdemel. Ez az oka annak, hogy egy király – hiába áll egy egész ország élén – leborul egy spirituális mester előtt. Az eposzok, mint a Ramayana és a Mahabharata sok olyan történetet tartalmaznak, amelyek erre világítanak rá.

Miért használnak imaszobát?
A legtöbb indiai család imaszobát vagy oltárt tart fenn, ahol mécsest gyújtanak és istentiszteletet végeznek nap mint nap. Itt szokás végezni más egyéb lelkigyakorlatokat is, úgy mint Isten nevének recitálása (japa), meditáció, szent iratok olvasása (paaraayana), ima vagy vallásos dalok éneklése. Különleges alkalmakkor, mint például születésnapokkor, évfordulókkor vagy ünnepnapokon speciális istentiszteletet is tartanak. A család minden tagja – idős és fiatal egyaránt – itt elmélkedik és imádja Istent.
 
Az Úr az egész teremtés, így Ő a valódi tulajdonosa annak a háznak is, amiben élünk. Az imaszoba a ház „mesterszobája”. Mi csak földi bérlői vagyunk Isten tulajdonának. Ez a gondolat megszabadít minket a hamis büszkeségtől és a birtoklási vágytól.
 
Az ideális szemlélet az, ha az Urat tekintjük otthonunk valódi tulajdonosának, önmagunkat pedig csupán a gondnoknak. Ha ez túl nehéznek bizonyul, akkor legalább gondoljunk rá úgy, mint egy nagyon szívesen látott vendégre. Mint ahogy egy fontos vendéget is mindig a legnagyobb kényelemben szállásolunk el, ünnepeljük Isten jelenlétét azzal, hogy kialakítunk egy imaszobát vagy egy oltárt az otthonunkban, amit mindig tisztán tartunk és feldíszítünk.

Isten mindent áthat. Azért van imaszobánk, hogy az emlékezetünkben tartsuk, hogy Ő az otthonunkban is velünk van. Isten kegye nélkül semmilyen feladatot nem végezhetünk el sikeresen és könnyedén. Az imaszobában beszélgetünk vele, és segítségül hívjuk a kegyét minden nap, valamint különleges alkalmakkor is.

 A házban minden szobának speciális funkciója van: a hálószobát pihenésre, a nappalit vendégek fogadására, a konyhát pedig főzésre használjuk. Minden szoba berendezése, díszítése és atmoszférája a szoba rendeltetésének megfelelő célt szolgálja. A meditációhoz, istentisztelethez és imádsághoz is meg kell teremtenünk a kellő atmoszférát – ezért van szükség imaszobára.

A szent gondolatok és hangrezgések átjárják a helyet és hatnak annak az elméjére, aki ott tölti az idejét. A rendszeres meditáció, istentisztelet és éneklés során összegyűlt spirituális gondolatok és rezgések szintén átjárják az imaszobát. Ha fáradtak vagy zaklatottak vagyunk, mégha csak ücsörgünk is egy ideig az imaszobában, akkor is megnyugszunk, felfrissülünk és lelkileg feltöltődünk.

(forrás: Wikipedia és egyéb oldalak)

Korai kelés után Petronas-tornyokhoz mentünk reggel, hátha tudunk jegyet szerezni, hogy felmenjünk a tornyok közötti hídra (Skybridge). Sajnos a ramadáni ünnepség miatt zárva volt az egész épület egészen keddig. Igy erről végül lemaradtunk. Hét közben azért nem mentem el jegyet vadászni, mert Peti dolgozott, és nem akartam egyedül megnézni. Így aztán megnéztük sokadszorra kívülről, s készítettünk újból fényképeket a tornyokról. 

 Ezután elindultunk a Batu Caves-hez, Kuala Lumpur külvárosában  lévő sziklabarlanghoz , ami a hinduk szent helye Malájziában, és egyben kedvelt turistaközpont. Az egyik metróval elmentünk a végállomásra, aztán onnan taxival a barlanghoz.  

Itt három fő és néhány kisebb barlang található. A  főbarlangban és körötte bálványokat és szobrokat emeltek. A területen élő Temuan törzsbéli emberkék régóta használták a hatalmas barlangot, mint menedéket. A nyugati világ az 1800-as évek végén értesült létéről. Ekkor egy amerikai természettudós William Hornaday járta be az akkor még jelentős méretű erdőben nyíló barlangokat. 3 hosszabb és több rövidebb barlang nyílik a területen. Ezek közül több mint hindu templomként funkcionál.

A hely ad színteret a National Geographic műsoraiból ismert Thaipusam fesztiválnak – melynek időpontja január / február hónapokra esik. Ilyenkor 800 000 – 1,5 millió hindu zarándok keresi fel a barlangtemplomokat, és tesz bizonyságot hitének erejéről – jelentős áldozatok révén. A 15 km-re lévő nagyváros központjától gyalogosan teszik meg az utat, közben számos rituálét végrehajtva – ezért akár 8 órásra is nyúlhat az útjuk. A vallási őrjöngés csúcspontján – a barlang nagytermébe felvezető 272 fokú lépcsősoron – az eksztázisban lévő kiválasztott hívők számos komoly sebet ejtve testükön bizonyítják be a számos hindu isten iránti feltétlen hitüket. A barlangok felkeresése az ünnepségsorozaton kívül is érdekes program.

A bejáratot egy 43 méter magas aranyszobor dominálja. 272 fokú lépcsősoron lehetett felmenni a fő barlanghoz. A templom 100 méter magas boltíves mennyezete alatt több hindu szentélyt is találunk. Sokan voltak itt imádkozni és természetesen turisták is nézelődtek. Több helyen volt a barlangban szertartás. A legfelső résznél már a majmok is előjöttek, jöttek-mentek, ugráltak, köveken, lépcsőn, kicsik-nagyok vegyesen, a nagyon kicsit a mamájuk hasán csimpaszkodva. Várták, hogy a nézelődő turisták adjanak enni nekik, vagy ha nem adtak, akár el is lopták tőlük. Némelyik majom kicsit aggressziven kunyerálta az ennivalót, sőt a törzsi ranglétrát is keményen betartatták - a kisebbek gyakran helyre lettek téve, főleg ha egy-egy finomabb falat volt kilátásban valahol. Nézelődtünk, fotóztunk, aztán elindultunk lefelé. A lépcsőknél is voltak már lefelé majmok (fölmelé mászásunkkor még valószínűleg aludhattak, mert egyet sem láttunk), ezek már egy kicsit barátságosabbak voltak, közelebb is mentünk hozzájuk, egy kicsit etettük őket. Lent még megnéztük pár imahelyet, etettünk még majmokat minibanánnal. Vettünk a nagy hőségben meglékelt kókuszt inni, ami Petinek ízlett, nekem nem. Aztán még vettünk kis banánt, ami viszont igen. Kicsit tovább sétálva láttunk egy magas majom Isten szobrot is, annál a szentélynél is szertartás folyt.

Aztán elindultunk vissza a városba, taxival, majd magasvasúttal. 

Tettünk egy kört a Central Market-ban, hagyományos termékekre specializálódott kiskereskedőket találunk itt, akik batikolt portékákkal, hímzett, faragott ajándéktárgyakkal, ruhákkal, édességekkel, elmaradhatatlan giccs dolgokkal és egyéb érdekes termékekkel foglalkoznak. Ebédeltünk, aztán folytattuk a városnézést.  

A Central Market melletti utcai árusok között barangoltunk.

A Sze Yah templom-hoz elsétáltunk, megmutattam Petinek (én már voltam itt egyszer). Ez egy kisméretű, de nagyon barátságos kínai templom.
 

Tovább haladva elértünk a Sri Maha Mariamman Templomhoz. Ez egy hindu templom. Itt is voltam már, de még Peti ezt sem látta, így ezt is megnéztük. 1873-ban épült. A dél-indiai tamil család magánszentélye volt, 1885-ben építették át a mai formájába, ma ez Kuala Lumpur legfontosabb hindu temploma. A templomon belül több különböző oltár van, ami hindu istenségek szobrait tartalmazza (a hindu hit szerint ezek a szobrok nem az isteneket ábrázolják, hanem maguk az istenek megtestesülései). Maga az épület állítólag egy hátra fekvő ember formájára hasonlit, amelynek a feje nyugatra, lábai pedig kelet felé mutatnak. 1960-ban renoválták. A templomban van egy díszes ezüst szekér, amit az éves Thaipusam fesztivál alkalmával előhoznak a széfből és használnak. 

Éppen egy szertartás kezdődött, amikor odaértünk. Dobbal, duda szerű hangszerrel zenéltek. Gyorsan levettük a cipőnket, és bementünk a templomba. Különböző Istenek előtt álltak sorban az emberek, a szobrokat a pap leöntötte több féle folyadékkal (a hitük szerint megetették, megitatták, megfürdették), végén felöltöztették a szobrokat.  Több helyen volt kivetítő, ahol jobban lehetett látni, hogy mi történik (a szobrok kis szentélyekben vannak a templomon belül, oda csak a papok léphetnek be, a hívők pedig a nyitott ajtón keresztül próbálnak bekukucskálni). Érdekes volt a szertartás közben sétálni, nézelődni, hallgatni a muzsikájukat. Engem teljesen lenyűgözött. Amikor megnéztük az épületet, akkor leültünk és néztük tovább az eseményeket.  Végül indulni akartunk, de egy kedves ember megszólitotta Petit, hogy ne menjünk még, ha már ennyi ideig néztük az eseményeket, akkor várjuk meg a szertartás végét is. Elmondta, hogy Ganesa-nak (Elefántfejű istenségük) van a születésnapja, és ezt az ünnepséget a világ minden hindu templomában megtartották aznap. (Ekkor kapcsoltuk össze a dolgokat, hogy a Batu Caves-nél is ez volt.) Elmondta a pasi, hogy milyen szerencsés vagyok az elefánt szeretetem miatt, h Ganesa minden akadályt elhárít majd az utamból, miután ezen az istentiszteleten részt vettünk. Majd odahívott minket a templom közepén lévő szentélyhez, ahol elmagyarázta, és megmutatta, hogy mielőtt távoznak a templomból, a papoktól kapott port kennek a homlokuk közepére - ebből mi is kaptunk és megmutatta, hogyan "használjuk". (Mikor megkérdeztük, hogy ez milyen por, elmondta, hogy a hinduknál a tehén szent állat, és semmit nem dobnak el ami hozzá kötődik - így például a halott tehenet elhamvasztják, és lám, így a tehén hamvait használják a szertartásokkor, mint ahogy mi is az imént kentünk a homlokunkra belőle...)  

A felekezeti sokszínűséggel folyamatosan találkozhattunk Kuala Lumpurban, (illetve szinte az egész utazás alatt végig), az egyik utcasarkon mecsetek vannak, a másikon imahelyek, kínai templomok, hindu templomok váltogatják egymást. Az együttélés a toleranciában és a harmóniában keresendő. Ilyen sokszínűséget még nem igazán láttam, láttunk. A kulturális keveredésnek köszönhetően a maláj városok utcáin a női divat elképesztő széles skálán vonul fel, a fejkendős malájoktól a száris indiaiakon át a miniszoknyás kínaiakig.

Kuala Lumpurban nem láttunk zárt csatornafedelet. A rácsos fedél, a 30-40 fokos melegben azért jó, mert sok helyen folyamatosan van egy alap bűz. Kb a járdától 1 méterre le lehet látni a rácsozott fedeleken, ahol látszik, hogy folyadék folyik. A darabos részét a dolognak valószinűleg leszűrik - de ez nem nagyon vígasztaló amikor egy finom vacsorával a hasunkban sétálunk hazafele... Eső után is általában a viz nagy része ezekben az alagutakban folyik össze.

Megnéztük megint kívülről a Masjid Jamek-et,  (hétvégén nem is látogatható), így sokadszorra sem tudtunk bemenni - erről is lemaradtunk. 

Ezek után hazamentünk, lepakoltunk, és lementünk a medencéhez kipihenni a napot. Vacsorát is a medencéhez rendeltük.

 A medencénél voltunk legalább két órát. Amikor visszamentünk a szobába, akkor láttuk,  hogy teljesen tárva-nyitva volt a szoba ajtónk. Először levert a víz minket, hogy mindenünk ott van, vagy legalábbis volt, gyorsan villanyt kapcsoltunk, körbenéztünk, és minden a helyén volt. Egyből mondtuk, hogy ez Ganésának köszönhető :) (Szolgálati közlemény: kedves betörők, ne gyertek hozzánk abban a reményben, hogy rendszeresen nyitva hagyjuk a lakásajtót - ez csak itt, és csak ez egyszer fordult elő.)

Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülőföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.
Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta (sz.a.wa sz.), akit az Iszlám a próféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra.
A Prófétát megelőző időkben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora.
Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára. A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták.
Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott.
Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsőként megteremtett Ádám művének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán.
Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak.
Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elől elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa.
Ebből lett Medina városának neve.
Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -időszámításukat.
630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlámvallást követte.
A történelemből tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám előretöréséről.

Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelező:
- Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.

- A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az Ő prófétája." Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."

- Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.

- Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplőtelen fogantatása után szült meg Mária) és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.

- A napi, meghatározott időben történő ima Istenhez.


AZ ISZLÁM VALLÁS ÖT PILLÉRE

Ahogy a kereszténység alapja a tíz parancsolat, úgy az Iszlám öt pilléren nyugszik.

1. Siháda, azaz hiteskü. Minden muszlim felesküszik és esküjében kitart abban, hogy nincs más Isten, Allah és Mohamed az Ő prófétája. Ez az eskü az egyistenhitre és az egyistent hirdető prófétákra, akik sorát Mohamed zárta.

2. Szálát, azaz ima. A hívok kötelessége a napi öt ima, mellyel állandó kapcsolat teremtődik köztük és Isten között, valamint erősödik az egymás közötti kötelék térbeli eltolódástól függetlenül. A napi öt imaalkalom: hajnali, déli, délutáni, naplementi és esti ima, mely elvégezhető egyénileg, vagy csoportosan, azonban a pénteki kongregáció imája a mecsetekben mindig csoportos.

3. Zakat, azaz anyagi hozzájárulás. Minden muszlim jövedelmének 2,5%-át be kell fizetni a zakat alapba, melynek felhasználása az Iszlámban szabályozott. A zakat nyolcféle célra fordítható, melyekben az Iszlám adminisztrációs, szociális és vallási rendszerének finanszírozása a közös vonás. Zakat fizetésére csak az kötelezhető, aki rendelkezik saját megélhetésén felül osztható jövedelemmel.

4. Ramadan, azaz böjt. A hívok az erre kijelölt időszakban, Ramadan havában a teljes holdhónap ideje alatt napkeltétől napnyugtáig böjtölni kötelesek. A hívő a böjt ideje alatt nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat. A böjttel leszünk urak saját vágyaink felett és bizonyítjuk, hogy mi magunk vagyunk és nem érzékeink, vágyaink azok, melyek a mi alkotóink. A lélek és hit erősítésének időszaka ez, melyben a gazdag egy hónapig ugyanúgy éhezik, mint a szegény egész éven át. A böjttel testünk megtisztul és ahogy a természet is egy ciklikusságot követ, melyben az évszakok váltakozásával évről évre megújul, a böjt végeztével testünk is új életet kezd, új tavaszra ébred. A böjt nem kötelező az azt teljesíteni nem tudó beteg, vagy utazó számára, azonban ha fennáll az újrateljesítés lehetősége, akkor azt be kell pótolni. Aki pedig a pótlásra is képtelen, az szegények számára juttatott élelemmel megválthatja magát, azonban ez csupán a vallásban megtűrt és nem bevett magatartás. Ramadán havára időzíteni üzleti és egyéb tárgyalásokat olyan, mintha a keresztény világban valaki a karácsonyi és újévi ünnepeket venné célba hasonló okból, ezért amellett, hogy hatékony tárgyalás ebben az időszakban nem várható, illetlen az ilyenkori jelentkezés. Megtiszteltetés, ha ilyenkor nem muszlim látogatót vacsorára hívnak.

5. Hadzs, azaz zarándoklat. Minden hívőnek törekednie kell arra, hogy egy életben legalább egyszer, ha arra mód és lehetőség nyílik, eljusson Mekkába, az egyistenhit kiindulásának színhelyére. Ugyanis Mekka az a hely, ahol minden próféták ősatyja, Ábrahám próféta fiával, Iszmáellel a világon elsőként az egyisten tiszteletére szentélyt építettek. E szentély sarokköve Kába köve, melyet Allah zárókőnek adott le a Rá való emlékezés jegyében. A mekkai szentély Ábrahám óta időről időre átélte a vallástorzulás történelmi vonulatait, bálványokkal, emberi torzításokkal dúsult, melyek az ezerévek folyamán mondanivalóban teljesen eltávolodtak az ábrahámi küldetéstől, az egyenestől. Mohamed próféta eljövetele és a bálványok, torz istenségek, hiedelmek eltiprása, kitiltása általa nem egy új hit eljövetelét jelenti az emberiség számára, hanem az ábrahámi egyenes visszaállítását, melyen annyi próféta fáradozott. Mekka a hely, ahol a hit és sorsközösség felvállalásával minden muszlim felelős esküt tesz arra, hogy élete, vagyona és lehetőségei a Mohamed próféta által visszaállított ábrahámi egyenes küldetés továbbvitelét szolgálja.
 

Ki a muszlim?
    
    Maga a muszlim azt jelenti, az a személy, aki aláveti magát Isten akaratának. Ez pedig úgy jöhet létre, hogy elmondja a tanúságtételt, azaz: nincs más Isten, kivéve az egyedüli Allahot, és Mohammed Allah prófétája. Szélesebb értelemben bárki, aki önként aláveti magát Allah akaratának muszlimnak számít.
     A Korán külön is említi Ábraháot, aki sok idővel Mózes és Krisztus előtt élt, és így szólt: "Nem volt ő sem zsidó, sem keresztény, hanem muszlim volt", mivel ő alávetette magát Allah akaratának. Így tehát vannak olyan muszlimok, akik egyáltalán nem vetik alá magukat Allah akaratának, s vannak olyanok, akik minden tőlük telhetőtő megtesznek, hogy az iszlámnak megfelelő életet éljenek.
     Az iszlám nem ítélhető meg úgy, hogy azokat vesszük figyelembe csupán, akik muszlim neveket hordanak, ám tetteikket és cselekedeteiket tekintve nem lehet őket muszlimnak nevezni, s nem is viselkednek úgy. Az, hogy valaki mennyire nevezhető muszlimnak attól függ, mennyire veti alá magát Allah akaratának hitében, lelkében és tetteiben.

Mit hisznek, gondolnak a muszlimok Jézusról?
    
    A muszlimok igen magasra értékelik Jézust, s az ő kiváló anyját, Máriát. A Korán elmondja nekünk, hogy Jézus csodálatos születés gyümölcse, apa nélkül fogant. Jézus példázata olyan Allahnál, mint Ádámé. Porból teremtett őt, majd így szólt: "Légy! És lett." (Korán III.59) Mint próféta sok csoda adatott meg neki, mint pl. nem sokkal születése után beszélt anyja erényessége védelmében.
     Allah egyéb kegyei révén gyógyította a vakot és a betegeket, életre keltette a halottat, agygból galambot alkotott, ám legfontosabb a küldetés volt, amit hordozott. Ezek a csodák Allah adományaként jöhettek létre, hogy a prófétaság bebizonyosodjon. A Koránt tanítása szerint nem feszítették meg kereszten, hanem felemeltetett az Égbe. (Korán Mária szúra)

Milyen az iszlám év?
    
    Az iszlám időszámítás a kivonulástól, a Hidzsrától veszi kezdetést, mikor Mohammed próféta -Allah dicsérje és üdvözítse- 622-ben Mekkából Medinába vonult át. Ez az úgynevezett hold év, amely 354 napos. Az első hónap neve Muharam. A keresztény 1997-es év a Hidzsra szerint (Anna Hegirae, A.H.) 1418


AZ ISZLÁMBAN KÖVETENDŐ SZOKÁSOK

I. IMA

Minden imát rituális mosdás vezet be. A bemosakodáshoz csak egészséges, tiszta víz használható. Nem alkalmas a poshadt, állott víz és az sem, amelybe valamely ragadozó akár kutya beleivott. A rituális mosdás a kézfejek megmosásával kezdődik, majd mindig a jobb oldali testrészeket elsőként véve a karok könyékig, a száj, a garat, az orrüreg, az arc, a fül, fej, majd a lábak bokáig megmosásával folytatódik.

Amennyiben a hívő nem szennyeződik a következő imáig, nem kell újból bemosakodnia. Újbóli bemosakodás szükséges a következő esetekben:
- minden természetes piszok felrakódásakor, izzadáskor,
- ha a szervezetből gázok távoznak
- nő érintését követően
- ébredés után
- zarándoklat és házasságkötés előtt.

Vizelés után előírt a húgycső kiürítése /papír zsebkendő/ és a nemi szervek megmosása, bélsár ürítés után pedig a végbél megmosása. Nem elegendő a bemosakodás, hanem fürdés szükséges nagyobb mérvű szennyeződéskor, az iszlám vallás felvétele előtt és a nemi életet követően.
Amennyiben nincs víz a bemosakodáshoz, úgy az sivatagi körülmények között a homokdűnék tetejéről származó homokkal is elvégezhető.

Az ima testileg megtisztult és teljesen kikapcsolt, átadott állapotban végezhető, ezért annak mások általi megtekintéséhez a hívők engedélye szükséges. Amennyiben a kérés nem vált ki szíves invitálást, úgy annak teljesítését nem szabad erőltetni. Ha az ima megtekinthető, akkor a mecsetbe való belépéskor a lábbelit le kell venni, és ha más hellyel nem kínálják a látogatót, akkor az utolsó sorban kell helyet foglalni és az imát csendben végigülni. Koránt csak muszlim vegyen kézbe.

Az imára felállás a közösségben kivívott tisztelet, rang és nem a világi hatalom alapján történi. Az első sorban csak az arra érdemesültek találhatóak. A nők vagy a férfiak mögött, vagy a számukra elkülönített helyen imádkoznak és akár látogatók, akár imádkozók, csak fedett testtel jelenhetnek meg. Ennek megfelelően úgy kell öltözni, hogy a testből csak az arc hajjal még nem borított része, a kézfejek és a lábfejek látszódhatnak ki. A nők festett hajjal, parókával, lakkozott körmökkel, kozmetikumokkal kikenve és illatszerekkel bekenve nem léphetnek be, viszont viselhetik ékszereiket. A férfiak viselete szintén egész testet borító, azonban nem feltétel a felfedő hordása. Férfin az Iszlám nem nézi jó szemmel az arany ékszerek, ill. az aranyból készült használati tárgyak és selyem hordását, a megjelenésnek az egyszerűséget kell tükröznie. Mecsetből kilépéskor szokás az alamizsnaadás az arra rászorulóknak és az áldáskérés az imában résztvevők számára.
 

II. AZ ISZLÁM ÜNNEPEI

Az Iszlámban két jelentősebb ünnep van, az egyik a Ramadán havi böjtöt követő Eid-el-fitr, a másik a zarándoklat idejére eső áldozati ünnep, az Eid-el-adha.

Eid-el-fitr
A böjti holdhónapot követő első hajnalon a hívok imára gyűlnek össze, áldást kérnek böjtjükre és megújult testükben, hitben megerősödött lelkükben az új élet megindulására. Még az ima előtt a rászorulók között csak erre az alkalomra szóló alamizsnát, legtöbbször élelmiszert osztanak szét, hogy mindenki képes legyen az imát követően a böjt lezárására, az étkezésre. A családok állatot vágnak, legtöbbször birkát, melyből szokás mások számára is juttatni. Az ilyen kóstolót nem illik visszautasítani, mint ahogy nem illik semmilyen meghívásnak ellent mondani. Az Eid-el-fitr három napos ünnep, melyben gyakran váltják egymást a látogatások.

Eid-el-adha
Zarándoklat időszakában a hívők megemlékeznek arról, hogy Ábrahám próféta feláldozta elsőszülött fiát Iszmáelt az Úr kívánságára, akit az Úr angyala az élet számára visszaadott. Ekkor a muszlimok állatáldozatot mutatnak be, melyet ugyanúgy, mint az előzőekben közös reggeli ima vezet be. Az Eid-el-adha két napig tart, legtöbbször birkavágással és ennek elfogyasztásával zajlódik az ünnep.
Nem tartozik az ünnepek sorába, hanem csak a megemlékezések között tartja számon az Iszlám Mohamed próféta születését és mennybemenetelét.


III. AZ ISZLÁMON BELÜLI HIERARCHIA

Mohamed próféta halálával a négy helyes úton vezérelt kalifa lépett örökébe, sorrendben Abu Bakr, Omar ben Khattab, Osman ben Affan és Ali ben Abu Talib. A prófécia földi helytartósága, azaz a kalifátus intézménye ellentéteket hozott az Iszlámon belül. Voltak, akik elegendőnek tartották a kalifátushoz azt, hogy a próféta hagyományait, tehát a szunnát követő legyen örököse a földi helytartóságnak, ezek a szunniták, de voltak olyanok is, akik azt is megkövetelték, hogy a kalifa vérségi származásban álljon a prófétával, tehát annak síájába tartozzon, ők a síták. Ezzel az Iszlám történelmében megkezdődött a feldarabolódás, ami sohasem vallási alapon történt, hanem a vallás szervezeti rendjének földi képviselete és vezetése bázisán. Attól függően, hogy az Iszlám mely korokban mely népekhez ért el és azok mikor váltak dominánsá gazdasági és katonai szempontból az Iszlám nemzetközösségen belül, aszerint lettek mindig más birodalmak, dinasztiák, vagy hadvezérek a kalifátusi cím hordozói. Volt olyan, hogy egy időben több kalifa is uralkodott, felaprózva ezzel az Iszlám nemzeteket. Látható azonban, hogy ezzel a kalifátusi cím tartalmilag teljesen átalakult és például az Oszmán török birodalom esetében már teljesen világi hatalomhoz kötődött és mást jelentett, mint a próféta, vagy az őt követő négy első kalifa idején.

Mivel a kalifátusok kialakulásával az adott korhoz és helyhez kötődő Iszlám vallási és kultúrcentrumok is kialakultak, melyek kialakították saját iskoláikat, az Iszlám többközpontúságához vezettek, melynek hatása ma is érezhető. A mekkai, kairói, damaszkuszi, bagdadi, marakesi, teheráni, isztambuli, taskenti, stb. Fénykorokba a mai napig visszavágyódnak a helyi lakósság szívei, emiatt az Iszlámban nem jelölhető meg egy központ, melyet egy helységnév jelöl, hanem a többközpontúság mellet az egyetlen közös vonás az egy-Koránúság, mely egybeolvasztja a Föld több, mint egymilliárd muszlimját. Az Iszlám hitelvei szerint a muszlimok együttműködő csoportját Közösségnek kell nevezni, az egyház, mint elnevezés muszlimokra nem alkalmazható. A Közösség vezetője a sejk, akinek Őeminenciája megszólítás jár. A sejket szerény megjelenése ellenére tisztelet illeti meg, mert ot a muszlimok közössége tudása, emberközelsége, becsületessége és a világi hatalomtól való távolmaradása miatt vezetőjének választotta. A sejk minden intim, titkos, vagy akár közösségi kérdésben beavatott személy. A vallási értelemben vett sejk nem tévesztendő össze a világi hatalomban élenjáró olajsejkekkel. Mufti az a vallási elöljáró, akihez a hívek vallási rendelkezések, elrendelések kibocsátása miatt fordulnak. Imaalkalmakkor az előimádkozó szerepét az imám tölti be, az imára szólító pedig a müezzin. A síta Iszlámot követő országokban az imám a világi és Iszlám hatalom birtokosaként értelmezendő.

A fentiek figyelembevételével a tiszta Iszlámon belül, sem különböző Iszlám központok között, sem a vallási tisztségek között nem létezik hierarchia. Az ember helyét a sorban tisztasága, tudása, becsületessége, munkavégzése, belső békéje erkölcsössége, valamint hitbéli ereje határozza meg és ezen erényeknek való megfelelés mind hosszútávú befektetés, ami sok lemondással jár, ezért a hierarchia rendjében nem az elnevezések hanem a közmegítélés dönt. Egy alacsony rangú, de tiszta és egyenes vallási képviselő a hierarchiában kerülhet egy magas rangú mufti fölé, ha az fölé tud nőni. Mivel az Iszlám társadalmában mindenki átlátható, mert egy teljesen átjárható társadalom, ezért az egyes emberek erényei, vagy hibái rövid idő alatt köztudottá válnak. A mai világban egyes Iszlám szervezetek vezetői is sejkeknek hívattatják magukat, de különbséget kell tenni aszerint, hogy e szervezetek valóban a muszlimok közössége szervezésében jött e létre, vagy pedig felülről, ill. oldalról létrehozott, a hatalomban való részvételt megcélzó, manipulált intézmények. Itt valóban beszélhetünk hiererchiáról, azonban ez vallási szempontból nem értelmezhető.
 
IV. AZ ISZLÁM ÉS A CSALÁD

A muszlim társadalom építőköve a család. A család itt nem férj, feleség, gyermek közössége, hanem egy sokkal bővebb kategória, amelynek szerves együttműködése nem enged elveszni egy családtagot sem, ellenben az ebből való kitaszítottság egyenlő az egyén társadalmi megsemmisülésével.

Férfi-nő viszony, házasság
Az Iszlámban Allah után a nő az, mely a hívő férfi számára a tisztelet és megbecsülés kedvezményezettje. A vallási előírások sok esetben szöges ellentétben állnak egyes országok helyi hagyományaival, az Iszlámtól távoli kultúrákban teljes értelmezési káoszt okoz. Egy vallási törvény sem tesz különbséget a férfi és nő jogai között, nem alázza meg a nőt és nem helyezi a férfit a nő, mint használati tárgy pozíciójába. Ha ez a jelenség mégis előfordul, akkor ez nem vallási alapon létezik, ahogy a világ más kultúráiban is megtalálható.

A muszlim párkapcsolat nem jöhet létre atyai, vagy egyéb kényszer hatására. Csak akkor legalizálható, ha a nő és férfi szabad akaratukból is úgy akarják. A házasság egyrészt két ember dolga, azok szereteten alapuló kapcsolata, másrészt e két emberből egy további nemzedék sarjadzik, ezért a házasság a leszármazás törvényes formája, amely a mögöttes család szempontjából sem lehet közömbös. A házassághoz azonban a szerelmen túl anyagi feltételek biztosítása is szükséges, mert a család fenntartása csak így biztosítható. E feltételeknek való megfelelésben minden házasulandó fél az önnön, ill. saját családi hátterére alapoz. Mely feltételek ezek?

1. Mahr, azaz hozomány. A hozományt a vőlegény adja, és a menyasszony kapja. Tévhit az, hogy a menyasszony apjának valami is járna ebből. A hozomány tulajdonjoga a nő számára a házasságon belül is fennmarad, ebből a férjnek semmi követelése nem lehet. A hozomány nagyságrendje változó, de mértéke garanciát jelent a házasság időtállóságára. Ha teljes a bizalom, nem előírás a nagy letét, de ha bármely bizalmatlanságra okot adó tényező fennáll, akkor a mérték annyi pénz, arany, vagy más vagyontárgy, mellyel a nő, ha házassága kisiklik, és váláshoz vezet, új életet tud kezdeni. Emiatt a nő számára a hozomány egy biztonsági alap, melynek mértékét még a szerelem pillanataiban állapítják meg, így nem kell esetlegesen váláskor a harag hatása alatt évekig pereskedni. Mivel az Iszlámban nincsenek szentségek, a házasság sem az. Itt a házasság ember és ember között létrejött szerződés és e szerződésben természetesen a hozomány mértéke is helyet kap. A szerződést a család és tanuk jelenlétében a sejk hitelesíti kézjegyével. Ameddig a menyasszony az apai házban nevelkedett, tisztességéért és neveltetéséért az atya volt a felelős. A házasság megkötésekor e felelősség mind a férjre száll át. Emiatt a házassági szerződés e felelősség átruházásáról is szól, így atya, vagy nevelő hozzájárulása nélkül nem köthető. Ez alól csak özvegy és elvált asszonyok kivétlek.

2. Szukna, azaz lakhatás. A férjnek, felesége számára lakhatást biztosítani köteles. Megállapodás kérdése, hogy válás esetén e kötelessége továbbra is fennmarad-e, vagy sem, de ez is mindenképpen tárgyát kell képezze a házassági szerződésnek.

3. Kszwa, azaz öltöztetés. A férj feleségét, ha anyagi lehetőségei megengedik, legalább középszinten és évi két alkalommal teljes ruházattal ellátni köteles. E szerződési pont rengeteg kompromisszumot és megértést igényel mindkét fél részéről.

4. Étkeztetés. A férj családját legalább középszinten élelemmel ellátni köteles.

5. Tadzshíz, azaz bútorok biztosítása. Ez már a menyasszony, ill. az ő családjának a dolga.

Még számos feltétel képezheti tárgyát a házassági szerződésnek, ez mind a családok közötti kapcsolat függvénye. Egy azonban általános: a férjnek mindazt a kötelességet fell kell vállalnia ami egy család létbiztonságát megteremti, a nőnek pedig a család belső békéjének, a belső kohézió megőrzésének fenntartása az elsőrendű feladata. Nem a vallási feltételek között szerepel az, hogy a nő mennyire elzárt a környezettől, így vállalhat-e munkát, vagy sem, az utcán a férj mögött jár-e, vagy sem, stb.
Mivel a nő házasságkötésekor a férj külső-belső "öltözéke" és viszont, egymás legprivátabb szféráit képezik, ezért illetlenség nővel kezet fogni, látogatáskor számára virágot vinni, vagy keresni az alkalmat férfi vendégnek a nővel való találkozásra. Csak a legbensőbb ismeretség után nyílik lehetőség egyáltalán a feleség hogylétéről érdeklődni.


Lakodalmi meghíváskor is él ez a szabály és illetlenség ilyenkor a menyasszony "meglesése". A lakodalmak általában többnapos ünnepek és jelentősen áthatottak helyi szokásokkal, melyeknek nincs vallási alapja. Közös bennük az evés-ivás és a jókedv.

Az Iszlám esküvői szertartás a Korán olvasásából, aláírásából, végül a Korán első szurájának, a Fátiha szurának recitálásából áll.

A többnejűség
Az Iszlám vallás lehetővé teszi férfi számára, hogy egynél több, de legfeljebb négy felesége legyen. A többnejűség az Iszlám előtti korokban teljesen természetes volt, azonban annak erkölcsi korlátok közé szorítása nem történt meg. Olvashatjuk akár a Bibliát is, melyben Salamon és Dávid király többszáz feleséggel bírtak. Az Iszlám eljövetelével a többnejűség egyrészt erkölcsi korlátok közé került, másrészt a feleségek létszámbeli korlátozása is megtörtént, ami első hallásra furcsának tűnő dolog, de ha ismerjük az Iszlám előtti állapotokat, akkor hatalmas lépés volt. Hipokrácia lenne feltételezni azt, hogy a mai monogám házasságot valló társadalmakban a többnejűség nem létezik. Igenis van, csak más elnevezés alatt fut, pl. Szeretőtartás, irodai házastárs, stb., azonban ezek a kapcsolatok teljesen rendezetlenek, áttekinthetetlenek, az ezekből származó gyermek sorsa, vagy örökösödési kérdések törvényesen nehezen kezelhetők. A Korán értelmezése szerint a feleségek száma lehet kettő, három, vagy négy, de ha nem tudtok egyenlőséget tartani házastársaitok között, akkor csak egy. Egy későbbi szakaszban azt találjuk, hogy sohasem tudtok egyenlőséget tartani házastársaitok között, még ha vigyáztok sem. Ezért el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az Iszlámban a többnejűség előírás. Egyáltalán nem az, sőt éppen súrolja a megtűrt és a már bűn kategóriájának határát. Azonban létezhetnek az életben olyan szituációk, melyekben a többnejűség jelenti a még elfogadható legerényesebb megoldást.

A statisztikák szerint a nők születési aránya valamivel meghaladja a férfiakét, azonkívül a férfiak halandósága is nagyobb. Ezt a tényt még tetézik a háborúk, melyek a történelemben átmenetileg egyes falvak, települése elférfiatlanodásához vezettek. Az Iszlám nem tagadja a szexuális igények kielégítésének szükségességét és a nemek arányának ilyen túlzott megváltozása rengeteg olyan kapcsolatot eredményez, melyben minden fél vesztes. Szaporodik a csonkacsaládok száma, ahol a gyermekek anélkül nőnek fel, hogy valaha is látták volna apjukat, nem érezhették sohasem a teljes családban meglévő kiegyensúlyozottságot, harmóniát. A háborúkat követő években nezedékek nőhetnek fel család hiányában a talajtalanság érzésével, amely az egész társadalom erkölcsi romlásához, zülléséhez vezet. A kérdés ilyenkor úgy vetődik fel: miért nem tartozhat mindenki egy szabályos családhoz? Miért nem mondhatja minden gyermek, hogy van apám, aki felelősséggel tartozik értem?
Vagy tán a nihil jobb és a gyökértelenség?
Létezhetnek háborúhoz nem kötődő lehetőségek is. Ilyen például, ha az asszony a házasság ideje alatt megtébolyodik, vagy nem tud gyermeket szülni. Senkitől sem tagadható meg a boldog házastársi együttlét, vagy a gyermek, amely egy házasság értelmét kell adja. Ekkor elítélendő az, aki válással oldja meg a fennálló helyzetet, hiszen a férj, akármi is történt, felelőséggel tartozik társával szemben, akivel egy életre szóló együttlétre kötelezte magát.

A többnejűség nem lehet öncélú, nem szolgálhat alapjául csupán a szexualitás és nem lehet eszközként alkalmazni egyik feleség másikra való "becserélésére". A többnejűséghez a férj akarata mellet a már meglévő házastárs hozzájárulása és megértése is szükséges. A férjnek pedig biztosítani kell a teljes egyenlőséget házastársai között, a kivételezettség kizárt. A fentiekből is látszik, hogy a többnejűség csak kivételes esetekben fordulhat elő vallási alapon. Mind anyagilag, mind erkölcsi tisztaságban átlagfelettinek kell lenni ahhoz, hogy egyrészt a több nej eltartása biztosított legyen, másrészt akárki is szüli meg, de minden asszony büszke legyen arra, hogy férje erényei egy szélesebb körben öröklődhetnek tovább.

Az Iszlám házasság intézménye egyben rugalmas és szabályozott. A házasság változatai rengeteg formációt tesznek lehetővé, de bármely megoldás is szülessék a család szent és sérthetetlen. Aki mindezen engedmények mellet házastársát megcsalja az saját és párja leszármazását árulja el, tehát áruló és az áruló büntetése nem különbözik azoktól, aki népét és hazáját árulja el.


Szülő-gyermek viszony
A gyermeknek mindenkor meg kell adni szülei számára a kellő tiszteletet. Egy muszlim családon belül kortól és tapasztalattól függően a legidősebb főnek jut a legtiszteletreméltóbb szerep. Az idősebb mondandójába fiatalabbnak belevágni nem illik, a fiatalabbaknak kötelessége kiszolgálni az idősebbeket. Iszlám országokban nem létezik a szociális otthon intézménye, mert az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy család ne tartsa el öregjeit. A gyermekek számára az első nyolc évben az anyagi szerepkör a meghatározó, ekkor az érzelemdús környezet a családi és egyéni fejlődés szempontjából döntő. Nyolc éves kor felett fokozatosan az apának kell átvenni a gyermeknevelés feladatait, ezért gyakran találkozhatnak irodákban, boltokban apákkal és fiakkal együtt.
Ha a családba újszülött érkezik, akkor a születést követő hetedik, vagy 14-ik, vagy 21-ik napon a szülők ünnepséget tartanak.

A családon belüli hierarchia rendkívül erős és kifejezett. Látogatáskor, bárki legyen is a meghívó, ha mód van rá szerét kell ejteni egy udvariassági bemutatkozásnak a család legtiszteletreméltóbb öregje számára. Ha idegen a látogató, illik röviden bemutatkozni, közölni a jövetel célját, és esetleg útmutatást kérni a családfőtől. Nem illik ilyenkor a kioktató hangnem, sem a családfő előtti cigarettára gyújtás. Ha a földön foglalunk helyet, sohase vegyünk fel olyan pozíciót, hogy talpunk valakire is nézzen, mert ez sértés.

Dívánija
Divánija az a hely, ahol egy adott család öregjei találkoznak és intézik a nagy család sorsát. Ez a hagyomány ma már csak az Arab-félsziget országaiban él jóformán. Ha valaki meghívást kap a divánijába, az rendkívüli megtiszteltetés. Az ajándékozás általános szokás, ezért látogatások alkalmával, de különösen az első esetben ezt illik betartani. Nem előírás, de általában csak a látogató ad ajándékot, a vendéglátó ezt nem minden esetben viszonozza. Mivel az Iszlám nem nézi jó szemmel a figurális ábrázolást, ezért nem szerencsés szobrot, vagy személyt, állatot ábrázoló képet, festményt ajándékozni.
 

V. HIGÉNIÁS ÉS ÖLTÖZKÖDÉSI SZOKÁSOK

Az Iszlám rendkívüli gondot fordít a tisztaságra, amely nem lehet illatszerekkel fedett látszattisztaság csupán.

Étkezés előtt és után is előírt a kézmosás. Evés után a szájat ki kell öblíteni az ételmaradékoktól. Az Iszlámban a jobb kéz a tisztakéz a bal kéz a piszkoskéz. Csak bal kéz végzi azokat a feladatokat, melyek piszkos értelműek,  ellenben kézzel evéskor csak a jobb kéz dolgozhat, ekkor a bal kéz alkalmazása hallatlan kultúrálatlanságra vall. A kezek ilyen szerepfelosztásának célja a mindig velünk lévő fertőzési lánc megszakítása. A tiszta kézzel való evés higénikusabbnak tartott, mint az evőeszközök használata, melyről nem tudható ki, hányszor és mit evett vele előzőleg és hogy lett elmosva.

A férfiaknál ajánlott a szakáll viselése, de ennek mindig tisztának, ápoltnak kell lennie. Illatszerek használata helyesnek tartott, de ezek nem lehetnek alkoholtartalmúak.
Előírás a ruházat tisztántartása. Mivel a tisztaság hitünkből ered, minden szennyeződés megtűrése bűn. Ezért látogatóba is csak tisztán és tiszta ruházattal illik menni. A lakásba utcai cipővel bemenni nem lehet.

Az öltözködésre vonatkozó általános szabály, hogy nem lehet hivalkodó. Férfiak esetében ez nem okoz gondot, azonban a nők öltözékével kapcsolatban számos félremagyarázást kell eloszlatni.

A lepel, vagy fátyol viselése nem az Iszlám találmánya, hanem az azt megelőző koroké. Megfigyelhető ez a tény az Iszlám előtti emberábrázolásokon, a palmírai szobrokon, de erről tanúskodnak a Jézust és környezetét ábrázoló képek, festmények, valamint a fáraó korabeli ábrázolások, ahol a férfiak színezése barnás, a nemes nőké világos, fehéres, mivel a fátyol e korokban a női testet és bőrt a nap szárító hatásától védte, tehát haszon-ruhadarab volt.

Az Iszlám csupán azt írja elő, hogy az asszonyok ne nyilvánítsák ki hivalkodóan szépségüket, csak annyit amennyi abból természetesen is látszódik. Az azonban, hogy mi az a mérték, ami megfelel a természetes szépség kinyilvánításának az kultúráról kultúrára más és más. Ahol az Iszlám előtt is fátyol borította a nőket, pl. Az arab kultúrkör, ott ez az állapot konzerválódott, de léteznek olyan afrikai és ázsiai országok is, ahol teljesen más normák érvényesülnek a női viselkedésekben. Az öltözködésben az elv a fontos, az pedig az, hogy se a férfi, se a nő ne hívja fel magára a figyelmet öltözékkel, viselkedése. Mivel a női test, a női karok, lábak és gyönyörű leomló haj határozottan csábító erővel hat minden férfiúra, úgy egy olyan közösségben ahol a hitnek és erkölcsnek szerepe van, ott a helyi hagyományoknak megfelelően kezelik ezt a kérdést. Ismerve a férfiúi ösztönöket, sok háború talán el sem kezdődött volna a történelemben, ha a probléma kezelését az asszonyokban keresték volna. Tévedés tehát az a feltételezés, hogy az Iszlám az asszonyi viselettel büntetést ró a női társadalomra. Tévedés az is, hogy a fedett női viselet kényszerűségből kerül az asszonyokra. Biztos van ilyen is, de ezek elszórt egyedi esetek. Ahol az asszonyok hordják a fátylat, ott igenis ezt meggyőződésből és önként teszik. Ahol egy muszlim nő szépségével csak férjének akar tetszeni és nem az egész utca férfitársadalmának, ott ez a kérdés fel sem merül. Ebben az is benne van, hogy a muszlim nő tetszeni akar férjének, így házon belül, családtagok között nem szokás a fátyol viselése.

A különböző kultúrák e tárgyban folytatott vitáiban a muszlimok kérdései között szerepel az, hogy mi jelenti a női jogfosztottságot: a fátyol viselet, a női test fedése, vagy inkább a nő pucérra vetkőztetése, reklámcélú felhasználása, az utca állandó női ingerhatása, mely kihatással van az otthoni férj-feleség viszonyra, nem beszélve a prostitúcióról?
Amennyiben nem muszlim hölgy tesz látogatást muszlim vidéken, előzőleg tanulmányozza a helyi szokásokat, amelyek azt is lehetővé teszik, hogy megszokott ruhadarabjaiban közlekedjen az utcán, de előírhatják a fátyol kötelező viseletét is. A tisztesség mindenképpen egy nem hivalkodó , konzervatív ruhadarabot és hajviseletet parancsol, de mecsetlátogatáskor bizonyos, hogy ez sem elég és fátyolviselet kötelező.
 

VI. ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK

A muszlimok vendéglátása közismert és a vallásban előírt tézis a vendég megtisztelése. Ha vendég állít be a családhoz, még akkor is meg kell kínálni étellel, itallal, ha a családnak nem marad. Ezzel együtt a vendég nem élhet vissza jogaival, így vallásos családtól nem kérhet vacsorája mellé egy pohár sört, vagy bort, hiszen a vallás tilt minden szeszes italt. Az alkohol tilalma nem csak fogyasztójára vonatkozik, hanem mindenkire, aki azzal kapcsolatba kerül. Így tilos alkoholt készíteni, szállítani, azzal üzletelni, alkoholos társasággal együtt ülni, stb. Az alkohol nem csupán egészségre károsító volta miatt tilos, hanem társadalmat és a családot züllesztő ereje miatt is.

Az egyértelműen tiltott kategóriába tartozik a disznóhús, a vér és a döghús fogyasztása. A disznó még ízesítésként használt szalonnája, a hagyma pirításra szolgáló zsírja, vagy az abból származó adalékanyagok, kivonatok formájában is tilos. A húsételeket mindig teljesen át kell sütni. Az Iszlám a vérről azt vallja, hogy ennek áramában terjed a testre ható minden rontás, ezért csak a rendesen kivéreztetett, helyesen vágott állat húsa fogyasztható.

Az Iszlám vágás lényege az, hogy a mekkai irányba fordulva Allah nevének említésével, a gerinc sértetlenül hagyásával, minden nyaki eret át kell vágni. A vágást muszlim végezheti, de hiányában minden egyistenhiten lévő vágás megtűrt, ha azt technikailag helyesen végzik. Mivel Allah a Teremtő, életet e Földön csak Ő ad, ezért csak az Ő nevében lehet életet kiontani, ezért kell az Ő nevében vágni. Vágáshoz a szerszámnak olyan élesnek kell lennie, hogy az állatnak jóformán érezni se legyen ideje azt, ami vele történt, mint ahogy az ember sem érzi a fájdalmat a vágás pillanatában ha kezét éles eszköz, vagy zsilettpenge sértette meg.

Vágáskor bóbítás alkalmazása tilos, a gerincvelő éppen maradásával pedig az agyfunkciót fenn kell tartani, így a szív az utolsó pillanatig pulyál és a vér távozik a testből. A vérvesztéssel az agy fájdalomérző funkciója fokozatosan csökken. Az Iszlám vágás akkor is előírt, ha egy vadászaton golyó végzett a vaddal. Ekkor a lelőtt állaton mihamarabb el kell végezni a leírt műveletet.

A vér tilalma nem vonatkozik az operációkon adandó vértranszfúzió esetére.
Az Iszlám további tiltott fogyasztási kategóriájába tartozik minden olyan állat húsa, mely állat pusztulását fulladás, agyonverés, magasról mélybe zuhanás, döfködés, vagy más ragadozó állat okozta.

Abban az esetben, ha a muszlim kényszerhelyzetben van és e helyzet nem szolgáltat okot egy visszatérő szokás kialakulásához, úgy minden fentiekben tárgyalt tiltott kategória átmenetileg megszeghető. Ezzel az engedménnyel visszaélni tilos, ezzel viccelődni rossz tréfa, így ilyet ne tegyünk! Nem vezethet félreértéshez a halhús fogyasztása, ahol sem az állat húsa, sem annak levágása nem kötött szabályokhoz.

Étkezéskor alapszabály a táplálék beosztása oly módon, hogy a gyomor egyharmadába szilárd, másik egyharmadába folyékony élelem kerüljön, míg a harmadik harmad üresen marad. Étkezéskor csak a jobb kéz dolgozik. Nem bűn a böfögés, csak ennek formája nem mindegy. Ha idegen is van, akkor a férfiak és nők külön esznek. Az evéshez csak Allah nevében kezd a hívő és annak végeztével Allahnak mond hálát. Evés után kézmosás és szájöblítés következik.
 

Sikerült a tervezett fél 8 helyett háromnegyed 12-kor felkelnünk. Ígymár nem tudtunk elmenni reggel a Petronas-tornyokhoz belépő jegyet szerezni a hídra. Utikönyvekben és fórumokon olvastuk, hogy ha reggel 8-9 között a pénztárhoz megy az ember, akkor még van rá esélye, hogy aznapra kapjon belépőt. A délelőttre tervezett  városnézésünk is kimaradt és még a szállodai reggeliről is lemaradtunk. Mint később kiderült, ez a tervünk amúgy sem működött volna, mert már a Hari Raya (nemzeti ünnep) miatt péntektől hétfőig zárva volt az egész Petronas-torony.

Ezen a napon volt vége tehát a Ramadánnak - nemzeti ünnepnap volt, a legfontosabb Maláj ünnep. A Ramadán végén három napos ünnep zajlik: Hari Raya Puasa. (A legtöbb ünnep a Ramadánhoz kapcsolódik. )

Malajzia alapvetően muzulmán ország. A Korán első kinyilatkoztatása Ramadán hónapjában történt. Ramadán alatt a muszlimok megújítják Istennel való kapcsolatukat és emelett egy hónapig a napkeltétől napnyugtáig böjtölnek, elméletileg nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, aki szigorúan veszi, az még a nyálát sem nyeli le, és megy a nagy köpködés. Ennek a böjtölésnek az a célja, hogy egyrészt bizonyítsa az akarat erőt, másrészt a hívő átérezze a szegénységben élők helyzetét.
A munkaszüneti nap miatt  Peti nem dolgozott az itteni irodában.

Felsétáltunk a komplexum bejáratához, ahonnan ingyenes ingajárattal felmentünk a KL toronyhoz. Itt felmentünk mozgólépcsővel a pénztárhoz, majd a jegy megvétele után lifttel a kilátó részéhez,  ami 421 méter magasan van.

Ide 38 Ringit volt a belépő kettőnknek, amivel még meg tudtuk nézni a Maláj kultúrák faluját is. Különböző régiókra jellemző építészeti és más művészeti stílusokat mutattak be ezen a részen. Valószínűleg túl korán voltunk ott, mivel teljesen kihalt volt, bár a színpad jelenlétéből és a sok fényképből arra lehetett következni, hogy máskor itt komoly élet zajlik.

Erdőn keresztül lementünk a hegyről.

A Hard Rock Cafe-ban nagyon finomat ebédeltünk.

Mivel Angliában aznap nem volt munkaszüneti nap, így délután kellett dolgoznia Petinek, amikor Angliában munkaidő volt. Én ez idő alatt elindultam egy újabb sétára, gondoltam megnézem a közelben lévő Dang Wangi (azóta csak „Dangi Wangi”-nak hívom, ráadásul gyakran mivel ez volt a legközelebbi metrómegálló neve is, amellyel a központba közlekedtünk) utcában lévő Central Bazárt, persze minden zárva, a munkaszüneti nap miatt. Így tettem egy kört, útközben felfedeztem két újabb színű frangipánit, aminek nagyon örültem. Eddig azt hittem, hogy csak fehér-sárga változatban nyílik. A szálloda medencéjénél már eleve találtam egy halvány rózsaszín árnyalatot is, ami újdonság volt nekem. Utána lementem a medencéhez, ahol elkezdett esni az eső, majd szakadni, de napernyő alatt ücsörögve nem áztam, így legalább volt időm ezeket a sorokat leírni. Az Európában szokásos felhőszakadáshoz képest itt annyiban más élmény a naponta szokásos eső, hogy a Maláj „monszun” talán ha két fokot enyhít az egyébként 30 fokos hőségből. Így aztán nem fáztam az eső közben sem.

 Este kisétáltunk még a Petronas-tornyokhoz, hogy a kivilágított tornyokrók képeket készítsünk.

Hazafelé pizzzáztunk és mentünk aludni.

Reggeli a szállodában. Peti ment dolgozni szokásosan. Utána elmentem Monorail-el (a magasvasúttal) 4 megállót, a Merdeka állomáshoz.

 Ahova mentem, az a térkép szerint Merdeka  állomás néven fut, de a vasútnál már Maharajalela volt kiírva. Megvettem 4 megállóra 1.60 Ringitért a jegyet, és leszálláskor szokásosan megetettem a kijáratnál lévő gépet a mágnescsíkos jeggyel, ami egyáltalán nem megszokott módon nem volt hajlandó kinyílni.

Egy ott dolgozó ember látta bénázásomat, odajött segíteni, megvizsgálta a jegyemet  és közölte, hogy 4 megállóra kellett volna venni. Mondtam, hogy én annyira vettem, de ez őt nem hatotta meg, végül rá kellett még fizetnem 0,40 Ringit-et, hogy ki tudjak menni.

Ebben a városrészben  találtam két kínai templomot. Az elsőnek nem tudom a nevét, a térkép sem jelölte.

  A másik az, amit két nappal korábban a monszun miatt nem tudtam megnézni. Ez a Chan See Shu Yuen kínai templom volt, Malájzia egyik legrégebbről fennmaradt buddhista temploma. 1906-ban épült, a helyiek csak Zöld Templomnak hívnak. A Chan See Shu Yuen klán építette, mely a kínai családhoz tartozó bevándorlók itt szállhattak meg.

Utána még benéztem néhány boltba és a kínai piac környékén készítettem pár képet a boltokról, utcai kifőzdékről, utcákról.

Gondoltam ma is megpróbálom hazafelé indulva megnézni végre a Masjid Jamek mecsetet. Persze megint nem tudtam bemenni, mert már negyed 1 volt, és fél 1-ig lehet látogatni, utána ima volt.

Így az Ampang uton elindultam hazafelé. Útközben még bementem egy parkba, ahol fel lehet jutni a KL toronyhoz.  

Körbenéztem a lábánál, majd a domb másik oldalán lesétáltam, ahol felfedeztem, hogy ezen az oldalon van ingyenes kis busz járat a toronyhoz.

Utána a KFC-ben vettem ebédet.

Visszamentem a szállodába és egész délután a medansznál napoztam, úszkáltam.

Este Peti 10 körül ért vissza munkából és utána elmentünk egy arab étterembe vacsorázni.

Gondoltuk ma nem a szállodában reggelizünk, így elmentünk a közelben lévő Starbucks-ba, ahol nem igazán volt jó a kaja, a vaníliás latte viszont szokásosan finom volt. Utána együtt indultunk el, mentünk együtt arra a részre, ahol Ő dolgozott és onnan indultam a KL Sentral környékének a felfedezésére. Itt van a Hilton és a Le Meridien szálloda is. Ez a környék nem volt annyira szép, mint ahol mi szálltunk meg.

Útközben megnéztem a Nemzeti Múzeumot kívülről.

 Majd tovább sétálva elértem az Old Railway Station-hoz, aminek malájul Keretapi Tanah Melayu a neve.

 Innen átmentem a Nemzeti mecsethez, végre be tudtam menni, nem volt ima idő. Cipőmet beraktam egy erre a célra szolgáló cipősszekrénybe, ami úgy nézett ki, mint egy értékmegőrző. A belépés ingyenes volt a mecsetbe.

 Kaptam egy szép lila ruhát, ami jóval magasabb emberre volt tervezve, mint én vagyok, kapucnija is volt, amit fel is kellett venni és elindulhattam körbenézni.

Be lehetett nézni az ima terembe, bemenni viszont csak muszlimoknak szabad.

 Ezen a környéken sok látnivaló volt.

A Lembah Perdana utcán elindultam felfelé, bár ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám, mert a térképen nem lehetett látni, hogy ez dombos környék. Abban a 30 fokos fülledt melegben jó volt egy kisebb hegyet megmászni, de a látvány miatt megérte.

Útközben pálmák, banánfák és szebbnél szebb növények voltak.

Ezután egy rendőrségi múzeum következett, ahova miután kiszúrták, hogy turista vagyok, a portán lévő rendőrök behívtak, hogy menjek be körbenézni. Udvariasságból az udvaron körbenéztem, ahol  rendőrségi járművek voltak kiállítva, viszont belül nem tudom mi volt, mert oda nem mentem már be, hiszen nem ezért jöttem erre a környékre.

 Tovább folytatva utam, elértem a Planetáriumhoz. Láttam itt kicsi Stonhenge-et, vicces volt látni a kicsinyitett változatát, miután az igazit 3 héttel előtte láttuk.

 Útközben láttam egy majomveszélyre figyelmeztető táblát. Persze sehol nem találkoztam majommal, de az utikönyvekben is olvastam, hogy ezen a részen már lehetnek. Biztos aludtak a nagy melegben.

  Utána Memorial Tun Abdul Razak épület következett, ezt is megnéztem kívülről.

Ezek után a madárpark következett, ahova nem mentem be, mert drágának találtam a belépőt. Később persze Szingapúrban jóval drágább helyekre is bementünk :) 

Tovább haladva egy orchidea és hibiszkusz park volt, ahol túl sok minden nem volt, de még azt is felújították éppen. Azért legalább láttam pár szép virágot.

Hibiszkusz: Malájzia nemzeti szimbóluma.

Volt egy vizesésnél is, ahol pancsoltam kicsit, lehűtöttem magam.

 Itt már kezdett kisütni a nap, és egyre melegebb lett, szemben az eddigi borult idővel. Gondoltam milyen jó lesz majd délután visszamenni a szállodába úszkálni kicsit a medanszban.

Innen a lepkeparkhoz mentem, ahova már be is mentem, láttam pár szép lepkét és sok-sok növényt. Volt pár akváriumban béka, teknős és egyéb hüllők.

  Erről a környékről elindultam lefelé, visszajutottam a Nemzeti Mecset mellett lévő utcába, majd a Merdeka tér felé folytattam utamat.

Onnan nem messze bementem a Textil múzeumba, jól jött megint egy kis hűsölés, pihenés a légkondis helyiségben. A múzeum homlokzata iszlám stílusban készült, AB Hubback tervezte, aki a Masjid Jameket is, Szultán Abdul Samad épületetét és a régi posta épületét is. Jellegzetetes vörös-fehér sávos tégla a fal, a főbejárat tetején áll két hagyma alakú kupola. Minden sarkában a fő kupola körül több kisebb kupla van. Bent bemutatják a maláj régiók textil mintáinak készitési technikáit bábukkal  és kisfilmekkel, a batikolást, a szövést és egyéb technikákat. Nagyon érdekes volt. Amíg videóra felvettem ezeket, addig kipihentem magam, lehültem, majd haladtam tovább.

Gondoltam végre meg tudom nézni a Masid Jamek mecsetet, még csak 2 óra volt, és fél 3-tól lehetett bemenni. Útközben még akartam ebédelni a sarkon lévő Burger Kingbe és utána mecset. Még a mecset előtti hídon álltam, amikor elkezdett folyamatosan dörögni az ég, besötétedett, és elkezdett zuhogni az eső.

Éppenhogy be tudtam menekülni egy utcai ruhaárus sátra alá. Kellemeset a hasznossal összekötve,  vettem egy vászonruhát. Ekkorra már olyan vihar lett, hogy a szél a sátor egyik oldalát feltépte, magával rántva pár ruhasort is. Az eladókkal együtt küzdöttünk a széllel, kapaszkodtunk pár sornyi ruhába, hogy legalább azok ne repüljenek el. A sikeres mentőakció után, amikor az eső picit alább hagyott, átfutottam a szomszédos Burger King-be, ahol legalább 1 órát nézelődtem, s meg is ebédeltem. Olyan felhőszakadás lett, hogy a kocsik kerekeinek a közepéig ért kb. a víz, fújt a viharos szél. Amikor csendesedett kicsit az eső, akkor át tudtam menni esernyővel a túloldalra, ahol a metró volt, amivel visszamentem a szállodába. Innentől kezdve estig folyamatosan esett az eső. Lőttek a délutánra tervezett medanszozásomnak.

Este Petivel elmentünk még vacsorázni, mivel későn végzett a munkával, nem akartunk messze menni, így 1 magasvasút megállónyi távolságot sétáltunk, ahol beültünk egy thai étterem szerűségbe. Peti kért valami tengeri herkentyűs dolgot, üveg tésztával. Mondta, hogy nem volt annyira rossz, végül is egyszer meg lehet enni, de többet nem megyünk oda. Én nem igazán jártam jól. Kértem csirkés curryt és tojásos rizst, előtte megbeszéltük a pincérrel, hogy nekem semmibe ne legyen tengeri herkentyű, biztos, ami biztos. Ezek után hoztak zöld curryt, amit pont nem szeretek, és sima rizst. Persze a rizst kicseréltettük tojásosra, először a pincér nézett ránk, h mit is akarunk, aztán odajött egy másik pincér is, akinek 3x elmondtuk, mire nagy nehezen bólogatott, hogy OK. Olyan elgondolásból kértem tojásos rizst, ha a hús nem lenne jó, akkor legalább meg tudom enni a tojásos rizst egytál ételnek. Meg is hozták a tojásos rizsemet, de tele volt rákokkal, valamilyen felismerhetetlen tésztás valamivel és csirke darabokkal is. Először a rákok láttán gondoltam, hogy akkor ma részemről a vacsora kimarad, de aztán hosszas unszolás után megkóstoltam és szerencsére nem volt tengeri íze a rizsnek. A rákoktól megszabadultam és végül megettem a tojásos rizsemet.

Reggeliztünk szokásosan a szállodában, Peti elment dolgozni, aztán szép lassan elindultam a Petronas torony felé.  Mára az volt az egyik program, hogy Peti helyi kollegái meghívtak minket ebédelni egy japán étterembe, a Petronas toronyban.

Megnéztem útközben a Malajziai turisztikai centert , ami több épületből áll (Matic = Malajzia Turisztikai Információs Complex), ahol szereztem még pár térképet, későbbi utazásainkhoz is. A fő épület 1935-ben épült. A háborúban a brit hadsereg irodája volt. 1941-ben a Japán megszállás idején a japán császári hadsereg székhelye volt. A Maláj parlament első ülésété 1959-ben itt tartotta. A Kulturális Minisztérium felújította az épületet, közben újabb szárnyakat építettek a fő épülethez, és 1988-ban nevezték el MATIC-nak. A turistáknak tippeket, tanácsokat, útmutatást adnak, utazási iroda is van, és széles sávú ingyenes internetet is lehet használni. Van még itt: pénzváltó, boltok, Cocoa Boutique, számos hagyományos kézműves bolt, Saloma Színház, étterem.

Majd elindultam a tornyok irányába

 Utána a Petronas-tornyok  lábánál készítettem pár képet, megismerkedtem egy Ali nevezetű török sráccal. Beszélgettünk pár mondatot, szokásosan, hogy ki honnan jött, ő örült nekem, h én madzsar vagyok.  Alanyából jött, Balira megy tovább, csak vízumot intéz. Én lefényképeztem őt a saját gépével, majd ő engem az enyémmel. Aztán ment mindenki tovább.

 Itt már kezdett kisütni a nap, a szokásosnál is melegebb lett így.

Bementem a centerbe...

 Megvártam Petit és 3 kollegáját. Megkerestük az éttermet, rendelés és ebéd. A biztonság kedvéért valamilyen sült csirke szerűséget és sült krumplit kértem, próbáltam biztosra menni. A többiek számomra mindenféle érdekes dolgokat ettek. Pár dolgot megkóstoltam, nem akartam illetlen lenni, de azért mindent nem vállaltam be. Petinek ízlett, amit rendelt.

 Majd ők visszamentek dolgozni, én gondoltam sétálok tovább a városban, de annyira meleg lett, hogy visszamentem a szállodába medanszozni, napozni. Délután még esett egy kicsit az eső, utána elindultam kicsit sétálni. Hennáztattam az egyik bokámra. Este visszamentünk a kínai piacra, a szuper karóra nem működött, így ki kellett cserélni. Ezután egy másik árusnál is vettünk egy újabb karórát. Én találtam jó nagy övtáskát, amibe még a fényképező, utikönyv és egyéb cuccok is beleférnek, így nem kell hátizsákoznom. Utána visszamentünk a szállodába.

Reggel a szállodában reggeliztünk, ahol olyan választék volt, hogy ha itt lennénk egy hónapig sem kóstolnánk meg mindent. Mondjuk amúgy én kb. a 80-90%-át biztos nem enném meg. Majd valamikor készítünk fényképeket is. Peti elindult dolgozni, én pedig városnézőbe.

 Hétfő délelőtt a Little India-ban kezdtem a városnézést. Ez egy hatalmas bazár. A helyiek vásárolnak itt leginkább, de azért néha lehet túristákat is látni. Rengeteg fejkendőt lehet venni, különböző színekben, mintákkal, hozzá mindenféle brossokat. Nagyon sok selyemvirágárus volt, gyönyörű csokrokat, diszeket csinálnak.

 Sok virágról messziről nem mondaná meg az ember, hogy nem igazi. Utcai büfék, pénzváltók, ruhaboltok, áruházak, édességek, mecset, ékszerboltok, szóval rengeteg minden van. 

 Helyi asszonyok válogathatnak bőven 

Negara mecset-et (Masjid Negara avagy Nemzeti mecset). Modern, hatalmas épület. Klang és Gombak folyótorkolatnál található, ahol Kuala Lumpurt alapították.

A mecsetet a következő időpontokban lehet látogatni: pénteken 15:30-16:00 és 17:30-18:30, a többi napon 9:00-12:00, 15:00-16:00 és 17:30-18:30. 

Nem sikerült bemennem a mecsetbe, mert persze imaidőben értem ide, de kívülről is nagyon szép volt.  

 1909-ben épült, Mugbal stílusban. 

A folyó torkolata

  Merdeka tér felé haladtam tovább, ahol több látnivaló van. Ez a függetlenség tere. 

Sultan Abdul Samad Building

üresen áll jelenleg, régi városháza.  

 Royal Selangor Club

 National History Museum

 Állami zászló talpazata és krikett pálya

Textilmúzeumot egyenlőre kívülről néztem meg, később majd bemegyek, ha lesz rá még idő. 

Elértem a Chinatown-hoz, azon belül is a Petaling utca beli piachoz. Már a piac előtti részen sok bolt van, ahol rengeteg gyönyörű ékszereket, hajdíszeket, csattokat, különböző dolgokat árulnak, nem olyan áron, mint otthon. Állatkereskedést is láttam, több fajta aranyos kiskutyával, teknősöket, nyulakat, degukat… itt még el akartam menni megnézni egy kínai templomot, de jött a monszun és így lemondtam róla, helyette bementem a kínai piacra nézelődni.

Majd, amikor már nem szakadt az eső, elindultam hazafelé. Útközben egy KFC-be beszereztem ennivalót, aztán be a szállodába. Este Petivel visszamentünk az éjszakai piacra. Vett is egy karórát. Az órára írt ár negyedét mondta az eladó, aztán annak az árnak majdnem a feléért elhoztunk.

Láttunk  több érdekes gyümölcsöt:

Utána még egy itteni büfészerűségbe beültünk vacsorázni.

Majd visszamentünk a szállodába. 

Előttünk megy a magasvasút, több sávos út, ahol kb minden irányba kanyarodnak az autók és motorosok

Már a sarkon információs tábla volt, ahol eldöntöttük, hogy merre nem megyünk most

Útközben felhőkarcolók láttunk ezen a környéken

És megérkeztünk a Petronas ikertoronyhoz, és bevásárlóközponthoz 

 Szökőkutas park van előtte. 

Ezek a függönyös buszok jól néztek ki :) 

Megérkeztünk egy újabb plázához 

Felhívták a figyelmünket, h vigyázzunk a táskánkra. Vicces, hogy a rabló kisebb a táblán 

Egy újabb pláza 

Ezen a környéken ebédeltünk egy libanoni étterembe, ahol a padlizsán krém nagyon finom volt. Majd felszálltunk a magas vasútra, és indulás haza

Elég korán kidőltünk, átlagosnál is többet aludtunk...

 Malajzia fővárosa és egyben legnépesebb városa is. Itt található az ország adminisztrációs, kereskedelmi és gazdasági központja. A város egyike a három maláj szövetségi területnek.

 Kuala Lumpur 35 km-re fekszik a a tengertől. Két folyó határolja: Gombak és Klang.

A várost 1857-ben alapították a Klang és a Gombak folyók találkozásánál. Az ón bányászatnak köszönhetően gyorsan fejlődött, és 1896-ban már a Maláj Államszövetség fővárosa lett. Ma már Kuala Lumpur az egyik leggyorsabban fejlődő város Délkelet-Ázsiában. Szingapúrt nem számítva Malájzia rendelkezik a térségben a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel, messze megelőzve Thaiföldet, Indonéziát, a Fülöp-szigeteket.

Klíma: Éghajlata trópusi, magas páratartalommal és meleggel az év minden napján. Az esőzések intenzívebbek novembertől januárig, illetve április-május tájékán. Jellemzőek a helyi esők. Az éghajlat egyik jellemzője a magas páratartalom. Az átlagos hőmérséklet 30 °C, de a 20 °C már hidegnek számít. Kuala Lumpur centrumát évente többször elöntötte a hirtelen megáradó Klang folyó. Ilyenkor a közlekedés leállt a centrumban, kocsik rekedtek bent az elöntött mélygarázsokban. Szorosan beépült a belvárosi folyópart, lehetetlenné téve a meder szélesítését. Korábbi tanulmányok jvasolták, hogy az árvizek megakadályozására csapolják meg az árvízet egy nagy, 11,83 m belső átmérőjű, 9 km hosszú alagúttal a belvárosi szakasz fölött. Ez lett az „Többcélú, autópálya- és árvízelvezető alagút”

Közlekedés: A taxi olcsó, DE csak taxiórát használó kocsikba szabad beülni! Mindenképpen egyeztetni kell a sofőrrel, mielőtt az autóba beülnénk! Számtalan esetben csak összeget mondanak, ami persze jóval drágább, mint amennyit ténylegesen ki kellene fizetni (a rendes ár négyszerese). A metrót is érdemes használni, olcsó és elég modern.

Szállás: Mindenképp ajánlott valahol a központban hotelt keresni, mert ellenkező esetben sok időt és pénzt pazarolhatunk az utazásra. Óriási dugók vannak.

Helyi közlekedés

Balra tarts (jobb kormányos autók).

Az MAS (Malaysian Airline System ) a belföldi közlekedésben a legjelentősebb légitársaság.

A félsziget gyors, gazdaságos és kiterjedt buszhálózattal rendelkezik. A vonat szintén kényelmes és gazdaságos megoldást jelent, de csupán két vonalon közlekedik.

Nincs vizi összeköttetés a sziget és a félsziget között, így ezt a távolságot repülővel kell megtennünk.

Malajziába a repülési idő: kb. 14 – 16 óra. Sepangban (Kuala Lumpurtól 50 km-re) található Malajzia új nemzetközi repülőtere. Malajzia és Indonézia között hajóval közlekedhetünk. A belföldi közlekedésben a legfontosabb szerepet a MAS (Malaysian Airline System) légitársaság tölti be. A félsziget kiterjedt busz- és gazdaságos vonathálózattal rendelkezik.

Látnivalók

A Petronas-ikertorony, amely Malajzia legmagasabb épülete: A Petronas-ikertorony az építtető kőolajtársaság (Petronas) nevét viselő 452 méter magasfelhőkarcoló Kuala Lumpurban, Malajzia fővárosában. A világ legmagasabb épülete volt 2003-ig aszerint a ranglista alapján, amely a magasságot a főbejárat és a strukturális tetőpont különbségében határozza meg. Ez a besorolás azonban vitatott, hiszen a legmagasabb emelet csak 378 méter, a tető pedig 403 méter magasan található. A Sears Tower eme két pontot figyelmbe véve (412 m és 442 m) ugyanúgy magasabbnak tekintendő, mint az antennát is beleszámító magasságmérték esetében (527 m).

A két tornyot 172 méter (41. és 42. emelet) magasságban egy kétszintes acélhíd (ún. Skybridge) köti össze. Ez az 58 méter hosszú, 750 tonnás híd 2000-től a nyilvánosság számára is látogatható. A korlátozott számban rendelkezésre bocsátott, ingyenes belépőjegyek reggelente 8:30-tól kerülnek kiosztásra és általában kb. 2 órán belül el is kelnek. A tornyok csúcsai nem látogathatók.

A tornyok otthont adnak több bevásárlóközpontnak, a Petrosains Természettudományi Múzeumnak, a Malajziai Filharmonikusok koncerttermének, egy képzőműveszeti galériának és számtalan irodának. Különösen impozáns az itt található Suria KLCC (Kuala Lumpur City Center ) bevásárlóközpont a maga luxusüzleteivel és vendéglátóipari egységeivel. 41. emeleti Skybridge (reggel fél nyolcra érdemes ide érkezni).

§  Menara Kuala Lumpur: a második legmagasabb tv-torony Ázsiában (421 m)

§  Dataran Merdeka vagy Merdeka Square: a függetlenség tere

§  Sultan Abdul Samad Building

§  Istana Negara, a malajziai király rezidenciája

§  Lake Gardens: 92 hektáros park

§  Stadium Merdeka: sportstadion

§  Little India

§  China Town

§  Batu Caves

§  Madár park

§  Orchidea park

§  Lepke park

§  Aquarium

§  Central Market

§  Vonat állomás

§  Különböző mecsetek, templomok

Múzeumok

§  Maláj Nemzeti Múzeum (Muzium Negara)

§  Iszlám Művészeti Múzeum (Islamic Arts Museum)

§  Textilmúzeum (Kuala Lumpur Textile Museum)

§  Ázsiai művészetek múzeuma (Museum of Asian Arts)

Történelem

A város története az 1850-es években kezdődött, amikor Klang maláj főnök ónbányákat nyitott a területen. A várost ezután árvizek, tüzek, járványok és a Selangor polgárháború sújtotta.

Végül 1880-ban Selangor állam adminisztrációját Kuala Lumpurba telepítették át Klangból. 1881-ben egy tűzvész elpusztította a város faházait. Frank Swettenham, Selangor brit kormányzója úgy rendelkezett, hogy a házakat téglából építsék újjá. 1896-ban Kuala Lumpurt az újonnan alapított Maláj Államszövetség fővárosává választották.

A város különböző etnikumai Kuala Lumpur különböző negyedeiben telepedtek le. A kínaiak a Market Square kereskedelmi központtól délre és keletre, a malájok északon a Java Street körül. A brit adminisztráció központja a folyótól nyugatra, Padangban volt. Kuala Lumpur a két világháborúban a gumi- és ónkivitel központja volt. 1957-től a független Maláj Államszövetség fővárosa. 1972-ben a várost szövetségi területté nyilvánították. 

Malajzia az egyik legkellemesebb, nem túl zsúfolt ország Délkelet-Ázsiában.

Két elkülönült területből áll: a félszigeten fekvő területből, és a Borneó északi részén fekvő területből.

A félszigeti rész az ország területének 40%-a. Találunk itt hegyvonulatokat, termékeny síkságokat, míg a szigeten őserdökkel, folyórendszerekkel találkozhatunk.

Jelenleg még az ország területének 60%-át őserdő borítja, de sajnálatos módon a kormány által tervezett hatalmas vízierőmű megépítése ezt meg fogja változtatni. Egész évben meleg és párás a levegő. A hőmérséklet általában 20 és 30°C között van, a páratartalom pedig 90%-os. A monszun hatása igazán csak a félsziget keleti részén érezhető, itt van igazi esős évszak, de ekkor az eső csupán rövid időre töri meg a napsütést, a futó záporok a jellemzőek.

Malajzia új nemzetközi repülőteret nyitott 1998-ban Sepangban, Kuala Lumpurtól 50km-re, Európa nagyobb reptereiről közvetlenül juthatunk ide. Malajzia és Indonézia között hajók közlekednek. Malájzia és Thaiföld között érdemes még megemlíteni négy nagyobb országutat, valamint egy vasútvonalat is.

Autójelzés: MAL

Elektromosság: 220 V, 240 V, 50 Hz

Államforma: alkotmányos monarchia

Hivatalos nyelv: bahasza maláj, angol

Beszélt idegen nyelvek: kínai, tamil, iban

Nagyobb városok: Ipoh, Johor Baharu, Melaka, Petaling Jaja, Tawai, Kalang, Kuala Terengganu, Sandakan, Kota Baharu, Georgetown, Kota Kinabalu, Kuantan, Seremban, Taiping, Kuching

Legmagasabb pont: Gunung Kinabalu 4 100 m

Legalacsonyabb pont: Indiai-óceán 0 m

Vallások: muszlim (53%), buddhista, kínai népi vallások

Hivatalos pénz: 1 malaysiai ringgit = 100 sen

Legfontosabb iparágak: koprakészítés, pálmaolaj-készítés, gum-, textil- és élelmiszeripar, ónkohászat, gépgyártás, vegyipar, koolaj-finomítás, cementgyártás, fafeldolgozás

Legfontosabb kereskedelmi partnerek: USA, Szingapúr, Japán, Hong Kong, Nagy-Britannia, Thaiföld, Németország, Taiwan, Dél-Korea

Vasúthálózat hossza: 1 801 km

Úthálózat hossza: 94 500 km

Repülőterek száma: 115

Fontosabb kikötők: Bintulu, Kota Kinabalu, Kuantan, Kuching, Kudat, Labuan, Lahad Datu, Lumut, Miri, Pasir Gudang, Penang, Port Dickson, Port Kelang, Sandakan, Sibu, Tanjung Berhala, Tanjung Kidurong, Tawau

Szokások, emberek: 

A malájok képezik Malajzia legnagyobb etnikai csoportját. Ún. „bumiputera” csoportot képeznek, amely a „föld hercegei, fiai”-t jelent lefordítva. A legtöbb maláj ember muszlim vallású. A hagyományos maláj kultúra a Kampung Bahru nevű lakónegyedben öszpontosul.

A kínaiak adják a lakosság 35%-át. A 19. század során települtek le az országban, előtte évszázadokon keresztül folytattak kereskedelmet Malajziával. A legtöbb kínai Tao buddhista.

 Az indiaiak kultúrája, templomaik, konyhájuk az egész országban megtalálható, a lakosság 10%-át képezik.

Az őslakosok ma már csak 5%-ban vannak jelen, főként Sarawak és Sabah területein. „Orang Asli”-nak, vagyik „Eredeti Nép”-nek nevezik őket.

Ételek-italok: Nem könnyű kifejezetten maláj ételt találni, habár választhatunk a kínai, az indiai, az indonéz és a nyugati konyha remekeiből is. A tipikus maláj konyha sok fűszert, chilit és szóját használ. Tilos a sertéshús fogyasztása, így az étlapokról is hiányzik. Tipikus fűszernövények: a fokhagyma, a gyömbér, a kurkuma, a citromfű, a koriander.

A malajziaiak szeretnek enni. Reggelire általában ún. „nazi lemak”-ot fogyasztanak, amely egy banánlevélbe csomagolt kókusztejben főtt rizs chiliszósszal, tojással és szárított hallal. Ebédre rizst esznek valamilyen hússal, valamint zöldséggel. A vacsora pedig az ebédhez hasonló.

A satay (húsos kebab fűszeres mogyorószószban) maláj találmány, és szinte mindenhol megtaláljuk. A gyümölcsök szerelmesei is kedvükre csemegézhetnek a déligyümölcs választékból.

A turisták imádják az ételeket, amelyekből a különböző ízlésű emberek számára bőséges választék áll rendelkezésre. Enni mindenhol lehet, az utak mentén, a bevásárló-centrumokban, a házunk kapuja előtt, és még hosszasan lehetne sorolni a helyeket. Az ország zsúfolásig van éttermekkel, amelyekben a lehető legkülönbözőbb féle ételeket lehet elfogyasztani. Azt is szokták mondani, hogy az utcai éttermekben való étkezés nemzeti időtöltés.

Van azonban más oka is annak, hogy az emberek az utcai kifőzdéket előnyben részesítik az otthoni főzőcskével szemben. Egyrészt az utcai ételeket szinte mindenki számára megengedhető áron (átlagosan 300Ft) kínálják. Másrészt ha magunk kezdünk el bevásárolni, majd főzni, nagyjából ugyanannyiba kerül majd az ételünk, mintha nem magunk főztük volna.

Az utcai ételek árát több tényező is alacsonyan tartja. Az egyik tényező a viszonylag alacsony rezsi-költség, a másik pedig az olcsó munkaerőnek számító bevándorlók tömege. Többnyire velük találkozunk a kifőzdékben, tehát ne a személyzet alapján ítéljük meg a malájokat. A személyzet többnyire indonéz, indiai vagy bevándorolt kínai. A személyzet sokszínűsége tovább keveri az amúgy is színekben gazdag ízpalettát. A maláj, kínai, indiai konyha, amely egymással össze-vissza keveredett már az idők folyamán, tovább bonyolódik az indonéz és egyéb ízekkel

Legfontosabb ünnepek: Nemzeti nap: augusztus 31. A legtöbb ünnep a Ramadánhoz kapcsolódik. A Ramadán végén három napos ünnep zajlik: Hari Raya Puasa. Ez a legfontosabb maláj ünnep. A Hari Raya Haji a sikeres mekkai zarándoklat ünnepe és két napig tart. Januárban vagy februárban a Kínai Újévet vidám, táncos parádéval üdvözlik. A legdrámaibb hindu fesztivál a január végén tartandó Thaipusam.

Növényvilág: Malajzia szerencsés ország. Az időjárásnak köszönhetően minden folyamatosan növekszik. Az állandó esőzések biztosítják a víz-utánpótlást, nincsenek teljesen száraz időszakok. A klímának köszönhetően változatos növényvilágot találhatunk az országban, amelynek egy jelentős része állítólag még nincs is felfedezve, legalábbis a tudomány számára. Ez annyira nem is meglepő, de ne gondoljuk, hogy a civilizálatlanság az oka. Semmi köze sincs ahhoz. Ha jobban meggondoljuk, nem kellemes a dzsungelben mászkálni moszkitók és mindenféle fenevadak társaságában. Továbbá az erdei utakat itt nehezebb kordában tartani, mint otthon, hiszen minden folyamatos növekedésben van, az utakat hamar ellepik a növények.

A növényvilág gazdagságát parkokban, erdőségekben, dzsungelekben figyelhetjük meg. Páratlan faji gazdagság jellemzi Malajziát, amely kb. 14.500 virág és fafajtának ad otthont (emellett 200 fajta emlősnek, 600 madárnak, 140 kígyónak, 80 gyíkfélének és ezres nagyságrendű rovarfajnak).

Az esőerdők komplex szerkezetűek és gazdagok az élet különböző formáit illetően. A vizi virágok és a mikroszkópikus növények sokasága lelhető fel a folyamokban, folyókban és vízzel borított területeken. A különleges környezet különleges életformákat produkál.

Az erdő olyan hasznos termékeket nyújt, mint a fa, a nádpálma, gyümölcsök, zöldségek, orvosságok, fűszerek és dísznövények. 15 különböző féle erdőtípus található Malajziában, mindegyik a maga saját jellegzetességeivel és sajátos állat- és növényvilágával.

Állatvilág: Számtalan állatfaj fordul elő Malajziában. Bár a városi élet inkább kutyákban, macskákban, bogarakban, szúnyogokban, és a minden lakásban jelenlévő gyíkokban gazdag, a parkokban még így is találhatunk egy csomó békát, a csatornák mentén nagyobb (fél- egyméteres) gyíkokat, egereket, patkányokat. Természetesen láthatunk különféle madarakat, amelyek között némelyik igazán tetszetős. A madarak között persze itt is sok a veréb és a galamb, de más fajok is vannak szép számmal. Éjszakánként szinte mindenütt megfigyelhetjük a denevérek sokaságát.

A városban előforduló állatfajok száma azonban eltörpül az erdőségekben, dzsungelekben, és a tengerekben élő fajok számossága mellett.Sajnálatosan az emberi tevékenység, mint mindenhol, Malajziában is érezteti a hatását. Szép számmal vannak veszélyeztetett fajok is. Az egyik legjobban ismert, veszélyeztetett faj a Bórneo szigetén élő orangutan (orang hutan, azaz erdei ember).

Malajziában mindig nyár van, ami még a városi életet is némi változatossággal tölti el. Nappal állandóan csicseregnek a madarak, míg esténként többnyire a békák és egyéb állatok hangja hallatszik. A parkokban, ahol kisebb tavak vannak, láthatunk halakat is. Ezeknél a tavaknál sokan horgásznak is.

Dzsungelek: Malajzia dzsungelei a világ legöregebbjeiként vannak számontartva. E dzsungelek fedik le az ország kétharmadát és fontos szerepet játszanak a klíma alakításában meg persze a gazdaságban is. A dzsungelek és az erdők számos állat- és növényfajnak adnak otthont, kiváló lehetőséget nyújtva a különböző fajta erdei túrákhoz.

Malajziában körülbelül 450 bennszülött madárfaj él, és emellé jönnek még a vándorló-költöző madarak, amelyek csak a más tájakon uralkodó tél idején tartózkodnak itt. A leghíresebb madarak között van a szarvcsőrű madár, amely Sarawak államban lelhető fel. Más fajok, mint a kócsag, a gém, jégmadár, vörös kánya vagy a fácán, szintén előfordulnak.

Más állatfajok is megtalálhatóak Malajziában, mint például medvék, krokodilok, elefántok, leopárdok, majmok, párducok, rinocéroszok és kígyók. Borneó mintegy 160 kígyófajnak ad otthont, köztük mérgező kobráknak és tengeri kígyóknak is. A hét ismert teknősfaj mindegyike, beleértve a nagy kérges teknőst is, megtalálható Malajzia tengerpartjain.

Tengeri és édesvízi élővilág: A tengeri élővilág hasonlóan gazdag, mint a szárazföldi.  A tengeri élővilág is hasonló a szárazföldihez: legjobb, ha alámerülünk és élőben tekintjük meg a halakat és egyéb tengeri állatokat. Búvárkodni Malajziában sok helyen lehet, a leginkább ismert helyek Langkawi, Pulau Tioman, illetve a bórneoi tengerpartok és szigetek.

Szombaton reggel 8 előtt indultunk, 2 óra autókázás után megérkeztünk Heatrow reptérre. 2 órát várakoztunk a reptéren. Malaysia Airlines-al utaztunk 13 órát. 

Repülőnk

 Még Anglia felett

 Előttünk lévő ülések hátulján végig láttunk különböző információkat utazásunkkal kapcsolatban, vagy akár filmeket nézhettünk, játszhattunk, zenét hallgathattunk. 

Megkaptuk az első ennivalónkat. Kétféléből lehetett választani: marha, vagy csirke. A repülőúton minden rendben volt, nem fagyasztották ki a gépet, nem igazán volt turbulencia sem. Távolban látszódtak sokszor villámok, de szerencsére nem voltunk közel hozzájuk. 

A mi óránk szerint már délután 5 körül besötétedett útközben :) 

Ereszkedés a pálmák felett

Reptéri folyosó 

 Frissen és üdén :) 

(Magyar idő szerint éjjel fél 2-kor szálltunk le, helyi idő szerint reggel fél 8-kor)  

Kicsit fájó volt 7 órával előrébb állítani az órát, igy kb. a megszokott éjszakai pihenésünk kimaradt. 

Jól fejbe vágott minket a párás sok-sok fok, amiben már régen volt részünk.

Reptér előtti taxi állomás. Innen taxiztunk  még 1 órát, szakadó esőben...kaptunk a taxiban 19 fokot...ami nem igazán esett jól nekünk... és mondhatni szerencsésen megérkeztünk, minden csomaggal együtt első célpontunk szállásához (Kuala Lumpurba)

 ...végre...és itt már vasárnap  reggel 1O óra volt - otthon még csak hajnali 4, Angliában pedig hajnali 3 :), elloptak tőlünk 7órát (angol idő szerint) :)  

Átvettük a szobánkat... leraktuk a csomagokat...

Fogkefétől kezdve, hajgumiig minden volt kirakva a fürdőben 

Még koránunk is van a szobában 

Kilátás lefelé a szobánkból, 8. emelten vagyunk. A szálloda 28 emeltes. 

Kilátás jobbra 

 ... aztán elindultunk megnézni a szállodát 

Medence lent (sikerült pont lehajolnia a kertésznek, mire lenyomtam a gombot, de

igy viccesebb a kép, nem töröltem ki) 

Találtunk egy számunkra ismeretlen virágot is

 ... és az egyik kedvenc virágomat, a FRANGIPÁNIT 

 azt sem tudtam, hogy melyiket szagoljam. Nagyon-nagyon finom illata van

Egyik irányba ezt látjuk...

... másik irányba pedig ezt. 

...és elindultunk kicsit felfedezni a környéket. Igaz, hogy baromi fáradtak voltunk, legszívesebben aludtunk volna, de akkor "éjszaka" kevesebbet tudtunk volna pihenni.