Korai kelés után Petronas-tornyokhoz mentünk reggel, hátha tudunk jegyet szerezni, hogy felmenjünk a tornyok közötti hídra (Skybridge). Sajnos a ramadáni ünnepség miatt zárva volt az egész épület egészen keddig. Igy erről végül lemaradtunk. Hét közben azért nem mentem el jegyet vadászni, mert Peti dolgozott, és nem akartam egyedül megnézni. Így aztán megnéztük sokadszorra kívülről, s készítettünk újból fényképeket a tornyokról.
Ezután elindultunk a Batu Caves-hez, Kuala Lumpur külvárosában lévő sziklabarlanghoz , ami a hinduk szent helye Malájziában, és egyben kedvelt turistaközpont. Az egyik metróval elmentünk a végállomásra, aztán onnan taxival a barlanghoz.
Itt három fő és néhány kisebb barlang található. A főbarlangban és körötte bálványokat és szobrokat emeltek. A területen élő Temuan törzsbéli emberkék régóta használták a hatalmas barlangot, mint menedéket. A nyugati világ az 1800-as évek végén értesült létéről. Ekkor egy amerikai természettudós William Hornaday járta be az akkor még jelentős méretű erdőben nyíló barlangokat. 3 hosszabb és több rövidebb barlang nyílik a területen. Ezek közül több mint hindu templomként funkcionál.
A hely ad színteret a National Geographic műsoraiból ismert Thaipusam fesztiválnak – melynek időpontja január / február hónapokra esik. Ilyenkor 800 000 – 1,5 millió hindu zarándok keresi fel a barlangtemplomokat, és tesz bizonyságot hitének erejéről – jelentős áldozatok révén. A 15 km-re lévő nagyváros központjától gyalogosan teszik meg az utat, közben számos rituálét végrehajtva – ezért akár 8 órásra is nyúlhat az útjuk. A vallási őrjöngés csúcspontján – a barlang nagytermébe felvezető 272 fokú lépcsősoron – az eksztázisban lévő kiválasztott hívők számos komoly sebet ejtve testükön bizonyítják be a számos hindu isten iránti feltétlen hitüket. A barlangok felkeresése az ünnepségsorozaton kívül is érdekes program.
A bejáratot egy 43 méter magas aranyszobor dominálja. 272 fokú lépcsősoron lehetett felmenni a fő barlanghoz. A templom 100 méter magas boltíves mennyezete alatt több hindu szentélyt is találunk. Sokan voltak itt imádkozni és természetesen turisták is nézelődtek. Több helyen volt a barlangban szertartás. A legfelső résznél már a majmok is előjöttek, jöttek-mentek, ugráltak, köveken, lépcsőn, kicsik-nagyok vegyesen, a nagyon kicsit a mamájuk hasán csimpaszkodva. Várták, hogy a nézelődő turisták adjanak enni nekik, vagy ha nem adtak, akár el is lopták tőlük. Némelyik majom kicsit aggressziven kunyerálta az ennivalót, sőt a törzsi ranglétrát is keményen betartatták - a kisebbek gyakran helyre lettek téve, főleg ha egy-egy finomabb falat volt kilátásban valahol. Nézelődtünk, fotóztunk, aztán elindultunk lefelé. A lépcsőknél is voltak már lefelé majmok (fölmelé mászásunkkor még valószínűleg aludhattak, mert egyet sem láttunk), ezek már egy kicsit barátságosabbak voltak, közelebb is mentünk hozzájuk, egy kicsit etettük őket. Lent még megnéztük pár imahelyet, etettünk még majmokat minibanánnal. Vettünk a nagy hőségben meglékelt kókuszt inni, ami Petinek ízlett, nekem nem. Aztán még vettünk kis banánt, ami viszont igen. Kicsit tovább sétálva láttunk egy magas majom Isten szobrot is, annál a szentélynél is szertartás folyt.
Aztán elindultunk vissza a városba, taxival, majd magasvasúttal.
Tettünk egy kört a Central Market-ban, hagyományos termékekre specializálódott kiskereskedőket találunk itt, akik batikolt portékákkal, hímzett, faragott ajándéktárgyakkal, ruhákkal, édességekkel, elmaradhatatlan giccs dolgokkal és egyéb érdekes termékekkel foglalkoznak. Ebédeltünk, aztán folytattuk a városnézést.
A Central Market melletti utcai árusok között barangoltunk.
A Sze Yah templom-hoz elsétáltunk, megmutattam Petinek (én már voltam itt egyszer). Ez egy kisméretű, de nagyon barátságos kínai templom.
Tovább haladva elértünk a Sri Maha Mariamman Templomhoz. Ez egy hindu templom. Itt is voltam már, de még Peti ezt sem látta, így ezt is megnéztük. 1873-ban épült. A dél-indiai tamil család magánszentélye volt, 1885-ben építették át a mai formájába, ma ez Kuala Lumpur legfontosabb hindu temploma. A templomon belül több különböző oltár van, ami hindu istenségek szobrait tartalmazza (a hindu hit szerint ezek a szobrok nem az isteneket ábrázolják, hanem maguk az istenek megtestesülései). Maga az épület állítólag egy hátra fekvő ember formájára hasonlit, amelynek a feje nyugatra, lábai pedig kelet felé mutatnak. 1960-ban renoválták. A templomban van egy díszes ezüst szekér, amit az éves Thaipusam fesztivál alkalmával előhoznak a széfből és használnak.
Éppen egy szertartás kezdődött, amikor odaértünk. Dobbal, duda szerű hangszerrel zenéltek. Gyorsan levettük a cipőnket, és bementünk a templomba. Különböző Istenek előtt álltak sorban az emberek, a szobrokat a pap leöntötte több féle folyadékkal (a hitük szerint megetették, megitatták, megfürdették), végén felöltöztették a szobrokat. Több helyen volt kivetítő, ahol jobban lehetett látni, hogy mi történik (a szobrok kis szentélyekben vannak a templomon belül, oda csak a papok léphetnek be, a hívők pedig a nyitott ajtón keresztül próbálnak bekukucskálni). Érdekes volt a szertartás közben sétálni, nézelődni, hallgatni a muzsikájukat. Engem teljesen lenyűgözött. Amikor megnéztük az épületet, akkor leültünk és néztük tovább az eseményeket. Végül indulni akartunk, de egy kedves ember megszólitotta Petit, hogy ne menjünk még, ha már ennyi ideig néztük az eseményeket, akkor várjuk meg a szertartás végét is. Elmondta, hogy Ganesa-nak (Elefántfejű istenségük) van a születésnapja, és ezt az ünnepséget a világ minden hindu templomában megtartották aznap. (Ekkor kapcsoltuk össze a dolgokat, hogy a Batu Caves-nél is ez volt.) Elmondta a pasi, hogy milyen szerencsés vagyok az elefánt szeretetem miatt, h Ganesa minden akadályt elhárít majd az utamból, miután ezen az istentiszteleten részt vettünk. Majd odahívott minket a templom közepén lévő szentélyhez, ahol elmagyarázta, és megmutatta, hogy mielőtt távoznak a templomból, a papoktól kapott port kennek a homlokuk közepére - ebből mi is kaptunk és megmutatta, hogyan "használjuk". (Mikor megkérdeztük, hogy ez milyen por, elmondta, hogy a hinduknál a tehén szent állat, és semmit nem dobnak el ami hozzá kötődik - így például a halott tehenet elhamvasztják, és lám, így a tehén hamvait használják a szertartásokkor, mint ahogy mi is az imént kentünk a homlokunkra belőle...)
A felekezeti sokszínűséggel folyamatosan találkozhattunk Kuala Lumpurban, (illetve szinte az egész utazás alatt végig), az egyik utcasarkon mecsetek vannak, a másikon imahelyek, kínai templomok, hindu templomok váltogatják egymást. Az együttélés a toleranciában és a harmóniában keresendő. Ilyen sokszínűséget még nem igazán láttam, láttunk. A kulturális keveredésnek köszönhetően a maláj városok utcáin a női divat elképesztő széles skálán vonul fel, a fejkendős malájoktól a száris indiaiakon át a miniszoknyás kínaiakig.
Kuala Lumpurban nem láttunk zárt csatornafedelet. A rácsos fedél, a 30-40 fokos melegben azért jó, mert sok helyen folyamatosan van egy alap bűz. Kb a járdától 1 méterre le lehet látni a rácsozott fedeleken, ahol látszik, hogy folyadék folyik. A darabos részét a dolognak valószinűleg leszűrik - de ez nem nagyon vígasztaló amikor egy finom vacsorával a hasunkban sétálunk hazafele... Eső után is általában a viz nagy része ezekben az alagutakban folyik össze.
Megnéztük megint kívülről a Masjid Jamek-et, (hétvégén nem is látogatható), így sokadszorra sem tudtunk bemenni - erről is lemaradtunk.
Ezek után hazamentünk, lepakoltunk, és lementünk a medencéhez kipihenni a napot. Vacsorát is a medencéhez rendeltük.
A medencénél voltunk legalább két órát. Amikor visszamentünk a szobába, akkor láttuk, hogy teljesen tárva-nyitva volt a szoba ajtónk. Először levert a víz minket, hogy mindenünk ott van, vagy legalábbis volt, gyorsan villanyt kapcsoltunk, körbenéztünk, és minden a helyén volt. Egyből mondtuk, hogy ez Ganésának köszönhető :) (Szolgálati közlemény: kedves betörők, ne gyertek hozzánk abban a reményben, hogy rendszeresen nyitva hagyjuk a lakásajtót - ez csak itt, és csak ez egyszer fordult elő.)
