Sikerült a tervezett fél 8 helyett háromnegyed 12-kor felkelnünk. Ígymár nem tudtunk elmenni reggel a Petronas-tornyokhoz belépő jegyet szerezni a hídra. Utikönyvekben és fórumokon olvastuk, hogy ha reggel 8-9 között a pénztárhoz megy az ember, akkor még van rá esélye, hogy aznapra kapjon belépőt. A délelőttre tervezett városnézésünk is kimaradt és még a szállodai reggeliről is lemaradtunk. Mint később kiderült, ez a tervünk amúgy sem működött volna, mert már a Hari Raya (nemzeti ünnep) miatt péntektől hétfőig zárva volt az egész Petronas-torony.
Ezen a napon volt vége tehát a Ramadánnak - nemzeti ünnepnap volt, a legfontosabb Maláj ünnep. A Ramadán végén három napos ünnep zajlik: Hari Raya Puasa. (A legtöbb ünnep a Ramadánhoz kapcsolódik. )
Malajzia alapvetően muzulmán ország. A Korán első kinyilatkoztatása Ramadán hónapjában történt. Ramadán alatt a muszlimok megújítják Istennel való kapcsolatukat és emelett egy hónapig a napkeltétől napnyugtáig böjtölnek, elméletileg nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, aki szigorúan veszi, az még a nyálát sem nyeli le, és megy a nagy köpködés. Ennek a böjtölésnek az a célja, hogy egyrészt bizonyítsa az akarat erőt, másrészt a hívő átérezze a szegénységben élők helyzetét.
A munkaszüneti nap miatt Peti nem dolgozott az itteni irodában.
Felsétáltunk a komplexum bejáratához, ahonnan ingyenes ingajárattal felmentünk a KL toronyhoz. Itt felmentünk mozgólépcsővel a pénztárhoz, majd a jegy megvétele után lifttel a kilátó részéhez, ami 421 méter magasan van.
Ide 38 Ringit volt a belépő kettőnknek, amivel még meg tudtuk nézni a Maláj kultúrák faluját is. Különböző régiókra jellemző építészeti és más művészeti stílusokat mutattak be ezen a részen. Valószínűleg túl korán voltunk ott, mivel teljesen kihalt volt, bár a színpad jelenlétéből és a sok fényképből arra lehetett következni, hogy máskor itt komoly élet zajlik.
Erdőn keresztül lementünk a hegyről.
A Hard Rock Cafe-ban nagyon finomat ebédeltünk.
Mivel Angliában aznap nem volt munkaszüneti nap, így délután kellett dolgoznia Petinek, amikor Angliában munkaidő volt. Én ez idő alatt elindultam egy újabb sétára, gondoltam megnézem a közelben lévő Dang Wangi (azóta csak „Dangi Wangi”-nak hívom, ráadásul gyakran mivel ez volt a legközelebbi metrómegálló neve is, amellyel a központba közlekedtünk) utcában lévő Central Bazárt, persze minden zárva, a munkaszüneti nap miatt. Így tettem egy kört, útközben felfedeztem két újabb színű frangipánit, aminek nagyon örültem. Eddig azt hittem, hogy csak fehér-sárga változatban nyílik. A szálloda medencéjénél már eleve találtam egy halvány rózsaszín árnyalatot is, ami újdonság volt nekem. Utána lementem a medencéhez, ahol elkezdett esni az eső, majd szakadni, de napernyő alatt ücsörögve nem áztam, így legalább volt időm ezeket a sorokat leírni. Az Európában szokásos felhőszakadáshoz képest itt annyiban más élmény a naponta szokásos eső, hogy a Maláj „monszun” talán ha két fokot enyhít az egyébként 30 fokos hőségből. Így aztán nem fáztam az eső közben sem.
Este kisétáltunk még a Petronas-tornyokhoz, hogy a kivilágított tornyokrók képeket készítsünk.
Hazafelé pizzzáztunk és mentünk aludni.
