Reggeli a szállodában. Peti ment dolgozni szokásosan. Utána elmentem Monorail-el (a magasvasúttal) 4 megállót, a Merdeka állomáshoz.
Ahova mentem, az a térkép szerint Merdeka állomás néven fut, de a vasútnál már Maharajalela volt kiírva. Megvettem 4 megállóra 1.60 Ringitért a jegyet, és leszálláskor szokásosan megetettem a kijáratnál lévő gépet a mágnescsíkos jeggyel, ami egyáltalán nem megszokott módon nem volt hajlandó kinyílni.
Egy ott dolgozó ember látta bénázásomat, odajött segíteni, megvizsgálta a jegyemet és közölte, hogy 4 megállóra kellett volna venni. Mondtam, hogy én annyira vettem, de ez őt nem hatotta meg, végül rá kellett még fizetnem 0,40 Ringit-et, hogy ki tudjak menni.
Ebben a városrészben találtam két kínai templomot. Az elsőnek nem tudom a nevét, a térkép sem jelölte.
A másik az, amit két nappal korábban a monszun miatt nem tudtam megnézni. Ez a Chan See Shu Yuen kínai templom volt, Malájzia egyik legrégebbről fennmaradt buddhista temploma. 1906-ban épült, a helyiek csak Zöld Templomnak hívnak. A Chan See Shu Yuen klán építette, mely a kínai családhoz tartozó bevándorlók itt szállhattak meg.
Utána még benéztem néhány boltba és a kínai piac környékén készítettem pár képet a boltokról, utcai kifőzdékről, utcákról.
Gondoltam ma is megpróbálom hazafelé indulva megnézni végre a Masjid Jamek mecsetet. Persze megint nem tudtam bemenni, mert már negyed 1 volt, és fél 1-ig lehet látogatni, utána ima volt.
Így az Ampang uton elindultam hazafelé. Útközben még bementem egy parkba, ahol fel lehet jutni a KL toronyhoz.
Körbenéztem a lábánál, majd a domb másik oldalán lesétáltam, ahol felfedeztem, hogy ezen az oldalon van ingyenes kis busz járat a toronyhoz.
Utána a KFC-ben vettem ebédet.
Visszamentem a szállodába és egész délután a medansznál napoztam, úszkáltam.
Este Peti 10 körül ért vissza munkából és utána elmentünk egy arab étterembe vacsorázni.
